Szolgálat 32. (1976)
Eszmék és események - A philadelphiai Eucharisztikus Világkongresszus (S.)
dekében való küzdelem a szeretet követelménye és így minden keresztény kötelessége. Azonban „szélsőséget nem lehet másik szélsőséggel legyőzni ... Az erőszak alkalmazása mindig újabb erőszakot vált ki, azért az egyháznak példát kell adni az evangéliumi szellemben elért megoldásra.“ A kalkuttai Teréz anya szokott egyszerűségével ecsetelte a szegények nyomorát és a még ennél is szomorúbb világkatasztrófát, a szeretet hiányát. A fiataloknak külön programot adott: „A bennetek levő erőt ne pazaroljátok el haszontalan dolgokra. Bennetek sok az energia, megvan a képességetek a szeretetre, a kezdeményezésre. A világban pedig annyi a magányos, az elhagyatott, a beteg, a hontalan és a szegény. Az Eucharisztia azt is követeli, hogy önmagunkból kilépjünk és másokat boldogítsunk.“ Pedro Arrupe jezsuita rendfőnök határozott, konkrét javaslatokat hozott, hogyan kapcsoljuk össze az oltárnál végzett kenyértörést a mindennapi kenyér megosztásával. Nagy érdeklődést váltott ki „a szabadság és igazságosság éhsége" napján Wille- brands bíboros beszéde és az esti misén Wojtyla krakkói érsek homíliája. Több mint 25 000 ember imádkozott a hívők könyörgésében azért, hogy „szűnjék meg a népek között minden régi és új gyarmatosítás, elnyomás és kizsákmányolás“. König bécsi érsek súlyos szavakkal bírálta a „keresztény népek“ csődjét, és tiltakozott az erőszakos születésszabályozás ellen. Három napos ökumenikus megbeszélés is szerepelt a műsoron, ennek igeliturgiáján 144 különböző felekezetű lelkész vett részt. Bíborosok és protestáns püspökök a szolgáló Krisztus példájára megmosták egy csoport hivő — négerek, színesek, fehérek — lábát. A záróistentiszteleten jelen volt és szólt is a résztvevőkhöz Gerald Ford amerikai elnök, kiemelve az egyház szerepét a békésebb világ építésében. Szavait Szent Ferenc szép imájával zárta: „Uram, tégy engem a te békéd eszközévé.“ Ugyanebben az órában a Szentatya az eucharisztikus csodájáról nevezetes Bolsenában misézett, s utána műhold közvetítésével angol nyelvű rádióüzenetet intézett a kongresszushoz az Eucharisztiáról, az élet, az áldozat, a szeretet titkáról. A kongresszus a sokfelől összeverődött Újvilágban jó alkalom volt az egyes nemzetiségek testvéri seregszemléjére is. A program 27 nemzetet sorolt fel. Külön színt képviselt a négerek liturgiája ősi zenéjükkel, énekeikkel és táncaikkal, valamint 21 indián törzs miséje, benne a hagyományos bölénytánccal és az ima felfelé törését jelképező sastánccal. Természetesen az Amerikában és Kanadában nagy számban élő (egyes becslések szerint kb. másfél milliónyi) magyar is kitett magáért. Sorra érkeztek a magyar zászlóval vagy címerrel díszített buszok. A színvonalas magyar programot az e célra alakult Magyar Eucharisztikus Bizottság szervezte. Népviseletben vonultak fel a magyarok a nyitó és záróünnepségen a „Statio Orbis“ menetében. A Civic Center óriási csarnokában Sinkovics Margit iparművésznő rendezte meg a kiállítás magyar részét. „Magyar örökségünk“ címmel műsoros estet adtak a Drexel egyetem dísztermében a magyar vallásos és népi kultúra kincseiből. A devoni piarista gimnáziumban magyar papi gyűlés volt. Aug.7-e volt a „nemzetiségi nap.“ Doylestownban, a pálos atyák czestochowai 67
