Szolgálat 32. (1976)
Az egyház szava - „Egy szomorú szent bizony szomorú szent“ (Szentek az örömről)
szomorít! Nincs erényem (erőm), ha nincs örömöm. Legtöbb erő a lelki élethez kell, mely kicsiben való hűség s a reggeltől estig való apró szolgálatok láncolata. Itt nem szerepel a nyilvánosság ingere, nincsenek meg az ünnepélyes gyűlések villanyozó hatásai, sőt gyakran meg kell küzdenünk a szokás unalmával is; azért tehát örömökre szorulunk, melyeket a Szentlélek ad nekünk. Azért kell öröm, mert ez képesít az emberekkel való legjobb bánásmódra. Ha lehangoltak vagyunk, nehezen viseljük el embertársainkat, s letűnik homlokunkról és arcunkról az a jó lélek, mely beleelegyedik érzelmeinkbe, szavainkba és hangunkba. A legnagyobb terhet testvérkéz rakja az ember vállasra. Ha jókedvűek vagyunk, nem vesszük föl e nehézségeket; de jaj nekünk s másoknak is, ha rosszkedv bánt. Kiállhatatlan akkor nekünk a világ, s mindenkiben ellenséget látunk. Jókedv jó orvosság; semmi sem jön rosszkor a jókedvnek. Semmi sem lepi meg s hozza ki sodrából. Nem zsémbes, nem baltaszemű, az embereket jó oldalukról nézi; mindenkiről kész jót gondolni; nem ütődik, nem akad fönn, előre nem látott kis nehézségeket jól fogad. Lelke nem a búbánat völgye, melybe beleavasodott a panasz; ahol ecetfák és keserű lapu, varjútövis és bogáncs díszelegnek, s savanyú a levegő is. Azért kell öröm, hogy önmagunkat megtagadjuk. Mivel az evangélium a keresztet sürgeti, azért örömre kell minket nevelnie. Az öröm képesíti a lelket az önmegtagadásra; a szeretet hevében élő lelkek áldozatosak. Ne csodálkozzatok, hogy nem síró szemek, hanem mosolygó lelkek hozzák a legnagyobb áldozatokat. Az öröm az áldozat forrása. A jókedvű önmegtagadás szabadítja föl a szívet az önzés békóiból s képesíti, hogy törjön fölfelé, tehát hogy szeressen! „EGY SZOMORÚ SZENT BIZONY SZOMORÚ SZENT“ Szentek az örömről Bármit teszel, tedd vidáman: akkor a helyeset teszed és helyesen teszed. (Szent Ágoston) A testvérek sohase mutatkozzanak sötétnek, szomorúnak és borúsnak, mint a képmutatók. Ellenkezőleg: legyenek mindig vidámak az Úrban, derűsek, szeretetreméltók, barátságosak, amint illik. (Assisi Szent Ferenc regulájából) Miféle arcot vágsz? Talán megsértetted Istent? Mert más ok nem lehet a szomorúságra. Ha így van, hozd rendbe a szénádat Istennel, és ne légy mások terhére szomorúságoddal. (Szent Ferenc egy testvérhez) Mindig mondtam: az a feladatunk, hogy az embereket vidámmá tegyük. (Árpádházi Szent Erzsébet) Nem a szomorúság-e a mi leggonoszabb vétkünk? Nem lenni vidámnak: az egyetlen nagy bűn az Újszövetségben. (Sienai Szent Katalin) se
