Szolgálat 32. (1976)

Az egyház szava - VI. Pál az Egyház helyzetéről a máj. 24-i konzisztóriumon

AZ EGYHÁZ SZAVA

VI. PÁL AZ EGYHÁZ HELYZETÉRŐL A MÁJ. 24-i KONZISZTÓRIUMON

A konzisztórium igen ünnepélyes és jelentős pillanat az Egyháznak a földön folytatott életében. Semmiképpen sem mulaszthatjuk el, hogy ez alkalommal, amikor együtt vagyunk veletek, ne beszéljünk néhány kérdésről és az Egyház néhány ügyéről, ami a szívünkön fekszik, és amit nagyon fontosnak tartunk. Meg akarjuk osztani veletek legbensőbb érzéseinket is. Egyfelől a hála és öröm, másfelől viszont az aggodalom és fájdalom érzéseit.

1) Az első érzés a mindig szívünkben ápolt és velünk született optimizmusból fakad, és Krisztus mindennél bizonyosabb ígéreteire (vö. Mt 28,20; Jn 16,33), valamint az Egyházban jelentkező mindig új vigasztaló eseményekre támaszkodik. Sok jel és bizonyság tanúskodik az Egyház eleven, viruló ifjúságáról. Láttuk, szinte tapinthattuk ezt a nemrég bevégződött szentév egész folyamán, amely még most is jótékonyan bevilágítja lelkünket. A keresztény élet lényege ugyanis a lelki élet, az a természetfölötti élet, amely Isten ajándéka. Micsoda csodálatos vigasz jut osztályrészünkül, amikor érezzük, hogy ez az élet növekszik, pezsdül sok-sok országban és nemzetben, amint mutatja ezt a tanúságtevő hit, a liturgia, az újra fölfedezett és megízlelt imaélet, a tiszta lelki látásból és a szív tisztaságából fakadó öröm.

Látjuk azt is, hogyan növekszik mind jobban a szeretet a testvérek között, elválaszthatatlanul az Isten szeretetétől. Ez a szeretet gyújtja fel az odaadás lángját sok gyermekünkben, és ösztönzi őket az irgalmasság cselekedeteire a szegényekért, kitaszítottakért, védtelenekért.

Tapasztaljuk, milyen hatékonyan irányítják és támogatják a legutóbbi Zsinat irányelvei azt a munkát, hogy valóban keresztény élettel és a teológiai erények gyakorlásával Krisztus Evangéliumához hasonuljunk.

Élénk csodálattal szemléljük a felvirágzó missziós kezdeményezéseket. Külünösen pedig világos és biztos jelekből észleljük a haladást egy igen nagy horderejű dologban, ti. a papi és szerzetesi hivatások terén. Kétségtelen, hogy ezek bizonyos ideig tartó senyvedés után különböző nemzetekben ismét fellendülnek.

Figyeljük, amint minden földrészen sok ifjú ember nagylelkűen, gyakorlatban engedelmeskedik az Evangélium felhívásának, és el vannak szánva, hogy — amint így is kell lennie — összekapcsolják a magas keresztény életeszményt és annak kötelező átültetését a valóságba.

Igen, Tisztelendő Testvéreim, a Lélek csakugyan munkában van az Egyház minden területén, ott is, amelyekről azt hittük, hogy kiszáradtak!

2) Van azonban több ok a keserűségre és szomorúságra is, és ezeket nem akarjuk cem elrejteni, sem kisebbíteni. Ezeknek forrása többnyire vala50