Szolgálat 32. (1976)

Tanulmányok - Oláh Miklós: „Szentháromság boldog szolgái“

De mégis: van ilyen! Van boldog pap, hiszem, hogy nem is kevés. A két fogalom összekapcsolása pedig nem különös és erőltetett: ez a természetes, így van rendjén. Akármit is mond a statisztika: a boldogtalan pap a kivétel, az a rendkívüli és a nem természetes. Miért? Azért, mert a pap Krisztus munkatársa, barátja, sőt Krisztus „mása“. Krisztus pedig I. boldog. II. Képes arra, hogy boldoggá tegye a hozzá csatlakozókat, sőt ez istenemberi szívének leghőbb óhaja. III. Isten szeretett gyermekeinek boldogságáért dolgozott, és erre hívott munkatársul minket is.

I. „Mindnyájunknak kívánsága, mindnyájunknak öröme vagy, Isten Igéje, a Szűz Fia . . 2 Miért? Mert Ö jó: tökéletes, azaz hiánytalan, harmonikus és szilárd. „Senki sem jó, csak egyedül az Isten“ (Mk 10,18). Ezért igazából csak egy boldog lény van, az Isten. Amikor Szent Pál a „boldog Isteniről beszél (Him 1,11), nagyon találó jelzőt használ. Sőt mintha szükségtelen szóismétlés is lenne, hiszen Isten maga a Boldogság.

Különösen mert az egy Istenben három Személy van. „Az öröm: válasz a szívünket megérintő szeretetre“ — írja Kiss László.3 Számunkra teljességgel elképzelhetetlen, hogy az öröm milyen végtelen extázisa izzik és viharzik a Szentháromság személyei között. Nagy Szent Bazil tudta ezt, és ezért így imádkozott: „örök Isten . . . jóságnak tengere és emberszeretetnek felfoghatatlan mélysége, Uram, ki az igazság szellemi napja vagy, ragyogj fel a mi szívünkben, töltsd be lelkünket vidámságoddal ..."4 Húsvét ünneplésének kimagasló remeke, az éjszaka énekelt kánon, „az örökkétartó vigasság“-nak nevezi a feltámadt Krisztust.

Jézus boldogságának bizonyításánál nem kell hosszan időznünk, hiszen ez természetszerűleg következik a keresztény istenfogalomnak és Jézus istenségének igazságaiból. Ez az Isten örömébe vetett kétségtelen hit sugárzik ki temetési énekeinkből, amelyekkel elbúcsúztatjuk halottainkat: „Boldog az út, melyen mégy, lélek . . . “ és: „Boldog, akit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, Uram ..." De ez van benne az esküvőn szereplő zsoltárban is, amelyet az oltár elé vonuló jegyespár felett énekelnek: „Boldogok mindnyájan, kik az Urat félik, kik az ő utain járnak ..."

Szűz Máriát, „a keresztények segítségét“, így ünnepeljük nagyböjt 5. szombatján:

Udvözlégy, ki által öröm derült fel reánk,

Udvözlégy, mert általad a földiek együtt vigadnak az égiekkel, Udvözlégy, minden nemzedék öröme,

Udvözlégy, szent örömök szolgálója,

Udvözlégy, isteni jóság ajándékozója,

Udvözlégy, titkos öröm élete.

Gyakran hoz zavarba az Egyház merészsége, amikor ilyen nagy dolgokat állít emberről, legyen bár az akár az Istenszülő is. Mit mondjunk akkor Jézusról? Ha jónak, szépnek tartjuk az embert vagy más teremtményt, milyen jó és szép akkor az Isten? Ha Mária „minden nemzedék öröme“, akkor hol

35