Szolgálat 32. (1976)

Tanulmányok - Pius-Aimone Reggio: Ne felejts el örülni!

gánéletükben gyakran melankolikus emberek. Miért? Sz. Tamás idézett helye megadja az okát: az öröm nem erény, azért nem szerezhető meg közvetlenül. Valami másból származik, valami előfeltétele van, amint a virág és a gyümölcs föltételezi a fát, az ágat, ahonnét születik, amely hordja és táplálja. És mindenekelőtt ezt a valamit fontos birtokolni, azt, aminek az öröm a virága és gyümölcse. Alighogy ez megjelenik, lehetővé válik az öröm, erőlködés nélkül, anélkül, hogy akár gondolnánk is rá. És ezt a valamit úgy hívják: szeretet.

Mikor örülünk igazán? Amikor megtaláltuk, amit keresünk, amikor megvan az, amit akartunk. És mit keresünk, mit akarunk, ha nem azt, amit valamiképpen szeretünk? (Vö. Lk 15,4-10) Minden öröm feltételez valamilyen szeretetet és meg is felel valamilyen szeretetnek. Annyiféle öröm van, ahányféle szeretet, kezdve a derék pipázó bácsi örömén és végezve az Isten arcát szemlélő legfönségesebb angyal örömén. Mondd meg nekem, minek örülsz, és megmondom, mit szeretsz.

Az öröm megszerzésének első feltétele, hogy szeressünk valamit: szeretet nélkül nincs öröm.

Egy egész életet eltölthetsz ennek az egyszerű igazságnak az elmélyítésében. Nem fogsz a fenekére érni, mert ez az igazság nemcsak hogy a teremtett élet valamennyi fokán megvalósul — és ez már magában is figyelemre méltó —, hanem a nem teremtett életben, Isten életében is. Mindenekelőtt Istenről mondhatjuk el igazán: szeretet nélkül nincs öröm. Ha Istenben öröm van, azért van, mert Isten: szeretet, három egymást végtelenül szerető személy tökéletes közössége; és a személyek mindegyike eleven viszony, vagyis csak annyiban önmaga, amennyiben a többi számára van. Ez az olyany- nyira egyszerű igazság valójában az Atya, a Fiú és a Szentlélek életének egész titkát magában foglalja.

Nekünk embereknek azonban a szeretet csak az első feltétele az örömnek. Van egy második is: a birtoklás. A mi jóemberünk vidámságához nem elég, hogy szeressen pipázni. Az is kell, hogy legyen pipája és a pipájában dohány. Az öröm abból származik, hogy élvezhetjük a szeretett tárgyat, már pedig csak akkor élvezhetjük, ha a mienk. Az öröm élvező szeretet, „amor fruens". Mert a szomorúság is szeretetből fakad. Ha szomorúak vagyunk, az is azért van, mert szeretünk. A lélek minden megmozdulásának és szenvedélyének a mélyén mindig a szeretetet találjuk. így a szomorúság annak a léleknek a szenvedélye, aki szeret, de nem találja vagy elvesztette szere- tetének tárgyát. A szomorúság a távollétből vagy az elvesztésből származik, az őröm a jelenlétből és a birtoklásból. „Gaudium est quies in benő praesen- ti“ (S. Th. I, II. q. 24, a. 4): az öröm létünk elnyugvása és kibontakozása a szeretett tárgy biztos birtokában. Az örömhöz tehát ez a két dolog szükséges: szeretni kell, és valamiképpen birtokolni kell azt, amit szeretünk, vagy legalábbis biztosnak kell lennünk, hogy előbb-utóbb birtokolni fogjuk, ami lényegében már előzetes birtoklás. Ilyen pl. a karácsonyestét

27