Szolgálat 32. (1976)

Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: Az öröm témája a zsoltárokban

ságra utaló fogalmat), és jelzős szerkezettel adják vissza: „hűséges szerelem“.

Amikor az ember Isten hűséges szerelmét érzi magára kiáradni, olyan, mint a királyi házba befogadott koldus, vagy a királyi jegyesre talált Hamupipőke: érzi és emlegeti méltatlanságát, de ugyanakkor kimondhatatlanul boldog. Úgy érzi, hogy Isten irgalma meghitt otthont és ki nem merülő örömforrást biztosít számára:

„De engem a Te irgalmas szerelmed házadnak belsejébe enged . . .

De ujjongnak, kik hozzád menekülnek, örökre vigadozva énekelnek, s tenálad lakhelyet találnak, hogy akik szeretik neved, tebenned dicsekedjenek“ (5,8.12).

4) A végső végtelen öröm

Hogy a zsoltárokban pontosan miféle eszkatológiai tanítás található, vitatott. Mindenképpen állítható azonban, hogy e kérdésre egységes feleletet alig várhatunk: a különböző zsoltárok szemlélete erősen eltér. Míg egyesek csak sejtetik, remélik, mások biztosan állítják az örök boldogságot, viszont néhány zsoltár azt a benyomást kelti, mintha a síron túl csak „álom és enyészet“ várna az emberre. Mégis kétségtelen a tény, hogy az istenbirtoklás, istenismeret és istenlátás témái újra és újra megjelennek, éspedig úgy, mint korlátlan és határtalan (tehát időben sem korlátozott) öröm forrásai. E gondolatkör két kifejezésformáját szeretnénk röviden vizsgálni.

a) Isten házának öröme

Jónéhány zsoltárban kifejezésre jut az a meggyőződés, hogy minden lelki vágy és öröm csúcspontja az ember számára: otthonra találás az Isten házában:

„Csak egyet, százszor kértem egyet, és, Uram, most is arra vágyom: az Úr házában hadd legyen lakásom mindegyik napján életemnek.

Az Úr gyönyörűségét lássam, ha felvirradok templomában“ (55,4).

Ezeknek a szövegeknek egy része a jeruzsálemi templomra i s vonatkozik. így például a 84. zsoltár szövege kétségkívül összefügg a templomi zarándoklatok szokásával. De gyakorlatilag minden zsoltárszöveg, amely az Isten házáról beszél, túlmutat a templom fizikai keretein, és a földi szentélyt — ha egyáltalán utal rá — mint az égi istenháza mását és jelképét tekinti.

19