Szolgálat 32. (1976)

Halottaink - Béres Endre (Confrater) - András (Jendrascsák) József iskolatestvér (Nagy I. Kolos)

dolgokat cselekedett velem általa — írja tovább. — Mielőtt vele találkoztam. Isten­ről alkotott képem nem volt valami kedvező. De amikor ő figyelmes szeretettel és igazi törődéssel fordult felém, rájöttem, hogy az Atyaisten még nagyobb gyöngéd­séggel szeret.“ 1975 őszén betegsége miatt nyugdíjba vonult. Tavasszal szívrohamokat kapott, és júliusban szívműtétre New Yorkba vitték. Érezte, hogy ez lesz a vég, de ezzel búcsúzott: „Ez nem szomorít el. Lelkileg békében vagyok.“ Operáció közben halt meg. Feltámadási miséjén mintegy 15 pap koncelebrált. Meggyújtották a húsvéti gyertyát. Felajánláskor egy gyerekkórus „Szent Ferenc imáját“ énekelte. A homíliá- ban kiemelték kitartását és az Egyházhoz való hűségét. A szentmisét ezek a szavak vezették be: „Papságával különleges módon szolgálta Krisztust több mint 40 évig. Most már élvezi azt, amiért élt, amit legjobban kívánt, a Krisztussal való egységet. Amikor most ezt a szentmisét ünnepeljük, örvendezzünk vele együtt — bár mélyen átérezzük veszteségünket —, mert Jézus előtte ment a halálba, hogy ö megoszthassa az örök életet." Thun M. Klementina, Bécs BÉRES ENDRE (1895 — 1976) 1895. dec. 9-én született Debrecenben. Édesapja dohánygyári dolgozó. 16 gyerme­kük volt. Négyen meghaltak kiskorukban. A családból 3 leány ferences nővér lett, két fiú pedig pap. Bátyja, dr. Béres Gaudencius, ferences teol. tanár. Endre szegénységük miatt csak négy középiskolát tud végezni. Nyomdásztanonc lesz. Ferences bátyja beviszi a kolozsvári Szent Bonaventura ferences nyomdába, ott szabadul fel. Visszakerül Debrecenbe mint a Tiszántúli Hírlap szedője. Ady Lajos tankerületi főigazgató titkára lesz, magánúton leérettségizik. Érettségi után elvégzi a teológiát. 1943. máj. 17-én szentelik pappá. Debreceni klinikai lelkész, majd Szilágycsehen, Érmindszenten (ma Adyfalva), Szalárdon működik. 1960-tól biharsályi plébános. Ez év húsvétja után megtakarított kis pénzét (10 000 lei) a gyulafehérvári szemi­nárium részére ajánlja fel. Rövid betegség után 1976. jún. 3-án meghalt. Községében temették el nagy részvéttel ezt a gyermekded lelkű, hűséges paptestvért. Confrater ANDRÁS (JENDRASCSÁK) JÓZSEF iskolatestvér (1890 — 1976) 1896. február 20-án született Budapesten. A tanítóképzőt Kiskunfélegyházán végez­te. Az első világháborút a közös hadseregben szolgálta végig. Olasz hadifogsága alatt némi olasz nyelvtudást is elsajátított. Utána váltakozva tanított elemi (ál­talános) és ipariskolában. Egy ideig igazgató is volt. Ferences harmadrendi tagságát házassága alatt is megtartotta. Felesége hosszú éveken át idegbénulássaí ágyhoz kö­tött súlyos beteg volt óbudai, testvérhegyi kis családi házukban, s ő a tanítás mel­lett minden házi munkát: mosást, főzést, takarítást is végezve, a mozgásképtelen beteget oly odaadással ápolta-gondozta, mint anya a kisgyermekét. Nyugdíjba vonu­lása után mindez könnyebben ment. Az ötvenes évek elején Szatmárnémetiből (Románia) hozzájuk költözött test­vére, András K. Fülöp iskolatestvér is. A hitvestárs halála után a két nyugdíjas egy ideig az Óbuda Bécsi-úti volt szalézikápolnában sekrestyéskedett, majd az iskola- testvérek bécsi tartományfőnökségének ajánlatára és hívására 1966 márciusában ki­vándorlóútlevéllel Ausztriába költöztek. Itt a Grác közelében levő Laubeggbe osz­tották be őket. Itt van a szerzet noviciátusa, valamint a rendi öregek és betegek 103

Next

/
Thumbnails
Contents