Szolgálat 31. (1976)

Személyi József: „...olyannal mérnek majd nektek is!“

velés során vegyük tekintetbe a gyermek adottságait és figyeljünk az igazságosság megvalósulásának sajátos formáira. A továbbiakban még ez utóbbiról néhány szót.

Az igazságosság a maga egészében szociális jellegű: csak ott jelenhet meg, ahol „a másik“ felé fordulunk valamiképpen. Amikor tehát a nevelés társadalmi célokra és érdekekre figyel, és a nevelői célkitűzés „szociális lénnyé“ akarja alakítani a gyermeket, akkor igazságosságról, igazságosságra nevelésről van szó. Vagy fordítva: a kölcsönös osztó, törvényes és szociális igazságosság kialakítása minden szociális érzés alapja.

a) Az igazságosság megkívánja és sürgeti annak elismerését, hogy szükségünk van mások tudására, munkájára. Mutassunk rá erre adott esetben, magyarázzuk el a fiatalnak, hogy mennyi előkészületre, tudásra, milyen erkölcsi készségekre van szükség ennek vagy annak a munkásnak, a legkülönbözőbb pályákon dolgozóknak. Keltsük fel benne ezzel a megbecsülést mások iránt, ami a későbbi együttműködés és koordináció nélkülözhetetlen feltétele. Szokják meg tanítványaink (gyermekeink), hogy a „köszönöm“ nem merő udvariassági forma, hanem a személynek járó tiszteletadás és hála kifejezése.

b) A törvények tiszteletére való nevelésben segítségünkre lehet mindaz, amit az engedelmességről tudunk. Egy tágabb látókörrel és erősebb céltudattal rendelkező ember hatáskörébe kerülni: ez fogja növelni a fiatalnak is a látókörét, erősíteni akaratát. A gyermeki (ifjúi) engedelmességnek bele kell torkollnia a törvényes igazságosságba. Ez történik, amikor a közvetlen bizalom szerepét a felelősségérzet kezdi átvenni. Erre segíti rá a nevelő a fiatalt, amikor utasításait, rendelkezéseit igyekszik úgy kiadni, hogy érezteti azok összefüggését az üggyel, és felkelti a felelősséget a közösség iránt. Ide kell sorolnunk a munkaerkölcs egész területét is. Újra és újra fel kell hívni a fiatalok figyelmét munkájuk közvetlen vagy közvetett társadalmi következményeire. A várható eredmények, sikerek, jutalmak csak jelzik a belső értékesség fokát. A megbízható munka egészséges öntudat forrása lehet. Alkalom nyílik végül arra is, hogy mindezt a legnagyobb távlatokba állítsuk be. Rámutathatunk olykor, hogy munkánk, hivatásunk Isten terveit szolgálja, az Ö gondviselő ereje kíséri életünket, Isten munkatársai vagyunk.

c) Az osztó igazságosságra is nevelni, nevelődni kell. A generációs kérdéssel kapcsolatban utaltunk arra, hogy a mai fiatal a szokottnál is inkább a kortársi ráhatás befolyása alatt áll. Részben ezt használja fel a fiatalok önkormányzatának széleskörű bevezetése világszerte. Jó gyakorlótér ez a vezetésre alkalmas fiatalok számára, hogy elsajátítsák az osztó igazságosság készségét. Az önzésből való kibontakozáson túl a szolgálatra nevelést- neve- lődést jelenti ez. Jó volna megértetni az ilyen fiatalokkal az Úr Jézus példáját és szavát, aki nem azért jött, hogy őt szolgálják, hanem hogy ő szolgáljon (Mt 20,25-28).

85