Szolgálat 31. (1976)

Személyi József: „...olyannal mérnek majd nektek is!“

mákat szankcionáló társadalmi erőktől is függetleníti magát. Társadalom- ellenes magatartást vesz föl, esetleg bűnözővé válik.

Az elkényeztetés külön területe a büntetés mellőzése. Ilyenkor a gyermek nem kapja meg azt, amit megérdemelt (ti. dorgálást, fenyítést — természetesen nem testi fenyítékről van szó), s ez ismét igazságérzékét pusztítja. Ide sorolandó a protekció is, amikor ti. „összeköttetések révén“ juttatja be a szülő gyermekét a magasabb iskolába vagy a jobb állásba. Az érdemesebb jelölt háttérbe szorítása, elgáncsolása nyilvánvalóan igazságtalan.

Már az eddigiek is mutatják, hogy az igazságosságra nevelés nem könnyű feladat. Még jobban megnehezíti a nevelő feladatát az, amit általában „generációs problémának“ szokás nevezni. A szülők másképpen gondolkodnak, „más nyelven beszélnek", mint gyermekeik. Ebből adódik a sok félreértés, ütközés, feszült viszony. Ilyen adottságok között nehézzé válik maga a nevelés. Nehézzé válik az értékek láttatása, egy bizonyos összhang kialakítása a két generáció véleményében arról, hogy kinek mi jár vagy nem jár. Ez a nehézség két forrásból táplálkozik. Az egyik a különbség a szülök gyermekkori élményvilága és a mai gyermekek élményvilága között. A másik forrás az, hogy a mai fiatalok az eddigiekhez képest kevésbé fogékonyak a felnőttek irányítására. Nézzük mindkét mozzanatot egy kissé közelebbről.

Az élet dolgainak értékelésében és így a „kinek mi jár“ kérdésében is lényeges szerepe van a gyermekkori élményvilágnak. Az utóbbi 50 év nagyon sok változást hozott életünkben. Innen adódik a különbség a szülők és a mai fiatalok gyermekkori élményvilága között. Gondoljunk arra, hogy a ma 50 év körüliek gyermekkorában a háztartás milyen kevéssé volt gépesített, vagy hogy mennyire kivételnek számított, hogy az édesanya házon kívül munkát vállaljon. Annak a gyermeknek a számára, aki a dagasztás, kenyérsütés „szertartását“ hétről hétre átélte, sokkal mélyebben érték, „élet“ a kenyér, mint az olyan gyermek előtt, aki csak az ipar és a kereskedelem révén találkozik a kenyérrel. A mai gyermeknek csak az utóbbira van lehetősége. Olyan sokféle és sokoldalú információ éri a mai fiatalt (rádió, sajtó, televízió), hogy ezek mellett a szülői, nevelői szó alig kapja meg az őt megillető figyelmet. E téren jól felhasználhatjuk D. Riesman: Magányos tömeg (The Lonely Crowd) c. művében összegyűjtött tapasztalatait. Ö a generációk közti különbséget napjainkban szinte áthidalhatatlannak találja. A mai felnőttek szerinte „belülről irányítottak“, egy „belső iránytű“ szabja meg cselekedeteiket. A mai fiatalok viszont — D. Riesman meglátása szerint — „kívülről irányítottak“, cselekedeteiket lényegében a külső ráhatások szabják meg. Ilyen éles szétválasztás túlzásnak tűnik. A tömegkommunikációs eszközök és a kortársi ráhatás jelentőségének megnövekedését azonban figyelembe kell vennie a nevelőnek.

83