Szolgálat 31. (1976)
Személyi József: „...olyannal mérnek majd nektek is!“
Személyi József .........OLYANNAL MÉRNEK MAJD NEKTEK IS!“ (Mt 7,2) (S zempontok az igazságosságra nevelés kérdéséhez) Nem volna nehéz kimutatni, hogy Jézus szavaiban, tanításában az igazság mellett mennyire középponti szerepet kap az igazságosság. Legtöbb esetben, amikor igazságot mond, az egyben igaz magatartást, igazságosságot is jelent. Feltűnő, szinte megdöbbentő, hogy a szelíd Jézus, a bűnösökhöz le- hajló Jézus milyen következetesen elutasító és kemény a képmutatókkal szemben. Ezek ui. olyan hasznot és tiszteletet követeltek maguknak, ami nem illette meg őket. Mindent megtettek, hogy másokkal is elismertessék hamis mértékrendszerüket. Egy ilyen hazug világban igazságosságra nevelni tanítványait — ehhez Jézusnak is föl kellett emelnie a hangját. Minden túlzás nélkül mondhatjuk: igazságosságra nevelni a mai világban sem könnyebb feladat. Gondoljunk először a szélsőséges esetekre. Napról napra értesülünk olyan bűncselekményekről, amelyek kifejezetten igazságosság elleni vétkek. így a lopások, rablások, a gyilkosság, mások szorult helyzetének vagy jóhiszeműségének kihasználása, visszaélés a társadalom bizalmával: sikkasztások, jogtalan igénybevételek stb. stb. Az ilyen bűncselekmények elkövetőiben nyilvánvalóan hiányzik a jog, az igazságosság iránti érzék. Ha pedig a fiatalkorú bűnözők megnyilatkozásait nézzük, kitűnik, hogy még utólag sem éreznek bűntudatot: az igazságosság nincs „beléjük táplálva“. Ne mondjuk: „Ezekhez semmi közünk“. Ma már az egész világ egyetlen nagy összefüggő egész. Mindezek abból a társadalomból nőttek ki, amelynek mi is tagjai vagyunk. Talán belőlünk hiányoznak az igazságosságnak azok a finomabb meglátásai és készségei, amelyek az erkölcsösség vagy legalább a törvényesség keretei között tarthatták volna az igazságosság ellen súlyosan vétő (bűnöző) kortársainkat. Mindenesetre nekünk is érdekünk és feladatunk gátat vetni a már-már általánossá való eldurvulásnak. Ennek legfőbb okát pedig az igazságosság iránt való érzék nagyfokú hiányában kell látnunk. Mielőtt azonban körültekintenénk: mit is tehetünk e téren, nézzünk szemébe azoknak a problémáknak, amelyek egyrészt a nevelők, másrészt a neveltek részéről mutatkoznak. A felnőttek társadalmában mutatkozó rossz példa általános, de figyelmen kívül nem hagyható tényező. A gyermek és ifjú igazságérzetét romboló szülői (nevelői) magatartás aránylag gyakrabban előforduló formái az elkényez- tetés, kimentés és protekció, valamint a túlzott igényekkel fellépő követelés. 6 81