Szolgálat 31. (1976)
Magyar misszionáriusok az igazságosságért
ságosságról nem nagyon beszélhetünk. Bízom abban, hogy amilyen mértékben sikerül példámmal és szavammal elmélyíteni az evangélium szellemét, olyan mértékben szorul majd háttérbe az irigység és ellenségeskedés. A környező törzsek magasabb élet- színvonalon állnak, mint az én híveim. Hogy mi ennek az oka, arról sokat lehetne beszélni. Talán hihetetlennek tűnik, de ez az igazság: nálam az emberek egy jó része úgy gondolja, az anyagi fölemelkedés nem a becsületes, szorgalmas munkától, hanem bizonyos varázsszerektől függ. Úgy látom, a sok megbeszélésnek volt valami eredménye. Mielőtt Európába jöttem volna, néhány főnök jött hozzám. A legidősebb közülük általában 14-15 feleséggel rendelkezik. Főnöktársai is többnejűek. Említettem már az idős főnöknek: ahelyett, hogy mindig egy-egy új asszonyt szerez, valami okosabbra is költhetné a pénzét. Előhozakodtak látogatásuk céljával. Megkértek, hogy segítsek nekik bádogtetős faházat építeni. Megígértem nekik, hogy megrendelem számukra a bádoglemezeket, de előbb kezdjék meg a szükséges fa kitermelését az erdőben. Mikor a többi emberek megtudták, miért voltak nálam a főnökök, azt mondták: ha a főnököknek lesz bádogtetős házuk, akkor lassan ők is gondolhatnak arra, hogy ilyen házat építsenek. Pálinkás István, Zaire + Indiában óriási a különbség a szegény és a dúsgazdag között. Azután ott a korrupció az üzleti életben. A tudatlan emberek tudatlanságát kihasználják, és becsapják őket. Itt több mint 200 kaszt él. Minden kaszt nagyobbnak tartja magát a másik- nát. Ott vannak a kaszt hagyományai a családban és a társadalomban. Itt is található sok igazságtalanság. A hindu családban sok helyen a fiút nagyobbra becsülik, mint a lányt. Azt iskoláztatják. A lányka csak második, mert ő úgyis elhagyja a szülői házat és a házassággal egy más házba kerül, tehát a szülők nem veszik úgy hasznát, mint a fiúét, aki ott marad a szülőkkel. Itt még kevés kivétellel a szülők választják ki gyermekeiknek az élettársat, úgyhogy a fiatalok házasságkötés előtt alig látják egymást. A szülők iránti tiszteletből általában meg vannak győződve, hogy nem lehet rossz számukra, amit ők választottak. De nem mindig megy ilyen simán. Néhány esetben még öngyilkosságot is követ el a fiatal lány, ha ráerőszakolják a kijelöltet. Vagy tekintsünk be egy fiatal özvegyen maradt nő életébe. Legtöbb hindu özvegynek a hagyomány szerint nem szabad második házasságra lépni. Visszavonultan haláláig gyászolni kell, és sokszor keserű sorsuk van, mintha valami átok szállt volna rájuk. A régi időkben még rosszabb volt, mert mikor az elhunyt férj holttestét az égő máglyán elhamvasztották, az özvegyét élve égették el vele. Olyan családokban, ahol több lány volt, a házasságkötés költségei csaknem koldusbotra juttatták a családot. Azért is nem tekintették a lányt áldásnak a családban. A nagy hindu családoknál majdnem egy vagyont igényel a nagy menyegző. Tehát a hagyományok sok igazságtalanságot hoznak magukkal, vagy legalább olyat, ami nekünk annak tűnik, mert mi nyugatiak vagyunk, és más a kultúránk. Sok családban az apa elissza a vagyonát, és gyermekei így nyomorognak. Sajnos ez sokszor így van a bennszülött törzseknél. Sajnos az is, hogy ez ellen nem hoznak szigorú törvényeket. A munkásokat rosszul fizetik, azok viszont nem dolgoznak úgy, ahogy kell, mert lusták. Hogyan próbál változtatni a keresztény misszionárius a nem helyes hagyományokon, hogyan neveljük az embereket? Ha most már nagy lépést tettünk előre a helytelen hagyományok javításában, azt a keresztény nevelésnek lehet köszönni az iskolákban, kollégiumokban, egyetemen, vagy egyszerűen beszélgetve a néppel a falvakban. Nemcsak Krisztus tanítása van rájuk nagy hatással, hanem Mahatma Gandhi stb. tanítása is. Mindenki tudja, hogy előttünk nincs különbség egy brahmin (a legfőbb kaszt tagja) vagy egy „érinthetetlen" gyermek között. A társadalmi osztály minden rétegéből jönnek iskoláinkba. Nekünk mind Isten gyermeke. Ma már nincs úgy, mint sok év előtt, hogy egy brahmin ne ülne le vagy ne társalogna egy alacsonyabb kasztból 79
