Szolgálat 31. (1976)
Őrsy László: Néhány gondolat a hitről és az igazságosságról
De világunk paradoxona az, hogy miközben minden ember örök életre hivatott, soknak nem jut osztályrészéül olyan ideigvaló élet, amilyet emberi méltóságuk és Isten családjába szóló hivatásuk megkíván. A keresztény gyakran olyan paradox helyzetben találja magát, hogy az már szinte önellentmondás. Birtokában van a véget nem érő élet túláradó adományának, és annak a jó- hírnek, hogy ez az adomány minden embernek szól. Csakhogy nincs birtokában kellő hatalomnak és vagyonnak, hogy számottevően javíthasson felebarátja ideigvaló életén. Könnyen felmerülhet a kísértés, hogy az egyik feladatnak szentelje magát a másik kizárásával. Vagy hirdesse a feltámadás jőhírét és ne vegye figyelembe a jelenlegi helyzet nyomorúságos voltát, vagy any- nyira csak a fölmerülő szenvedést nézze, hogy már-már elfelejtse a minden emberre váró halál mindennél nagyobb tragédiáját és ennek orvosságát, a feltámadást. Nyilvánvaló, hogy nem szabad elválasztani a két feladatot: a jóhír hirdetését és az embertárs érdekében végzett önzetlen munkát. Még kevésbé szabad egymás ellenében kijátszani őket. Értelmünk határolt volta gyakran kényszerít arra, hogy lerontsuk valaminek belső egységét. így aztán esetleg úgy osztjuk fel az egészet, hogy egy részét egésznek gondoljuk. Innen már éppen csak egy lépés odáig, hogy gyanúsnak tartunk mindenkit, aki nem osztozik részlátásunkban. A keresztény célja inkább az, hogyan hozza egységbe a kettőt: hogy találja meg hitünk látomásának, megértésünknek és gyakorlati cselekvésünknek az egységét. Mint más esetekben is, Krisztus példájához fordulunk. Az ő életéből áradó ihletés gazdag és összetett. Állhatatosan visszautasította földi birodalom szervezését. Országa nem a világról való volt. Nem volt hajlandó a köveket kenyérré változtatni. Viszont mindig részvétet érzett az emberi nyomor láttán. Azért jött, hogy az örök életet hirdesse; de táplálta a szegényeket, gyógyította a betegeket és könnyebbséget adott mindennemű emberi szenvedésben. Következetesen szórta az emberek közé Isten szavát, hitet, bizalmat és szeretetet kívánt. De ahová fönséges küldetése során elérkezett, ott irgalmassága művével fölemelte az alacsonysorsúakat. Mit tegyenek ma a keresztények? A válasz kikerülhetetlenül sokrétű. Minden közösségnek, minden embernek meg kell találnia a maga szerepét a jóhír terjesztésében és az igazságosságért való munkában. Ez csak ugyanannak a feladatnak két oldala. Egy-egy ember hozzájárulása talán szerény, de ha mindenki mindent nyújt, amit tud, az általános hatás nagy lesz. A hit és igazság kérdéséhez úgy közelítünk, hogy öt vele összefüggő kérdést vizsgálunk meg: Ki szenved szükséget? Ki alkalmas segíteni? Mi az igazságtalanság? Mi az igazság? Mi az igazságosság érdekében végzett munka? Ezek a kérdések lényegesek a gondolkodási folyamat elindítására. Talán lényegesebbek, mint a gondolkodás záradékául levont gyakorlati következte6
