Szolgálat 31. (1976)

Szabó Ferenc: A francia munkásmisszió kezdetei

azt, hogy kovász legyen az emberi tésztában. Ez a követelmény sokkal sürgetőbb és sokkal nagyobb horderejű, semmint általában hiszik. Kétségtelenül mindez felveti az öltözet, a nyelv, az életszínvonal, a lakás problémáit. De ennél sokkal lényegesebb: a mentalitás kérdése. A pap mentalitása általában polgári, és kereszténysége a legyakrabban ehhez a mentelistáshoz kapcsolódik, miként a Kínában működő európai misszionáriusnál is összekapcsolódik a vallás és a kultúra.

A civilizáció kérdéséről van szó. A kereszténység leggyakoribb kifejeződéseiben (teológia, liturgia), apostoli tevékenységében egy letűnt civilizációhoz kapcsolódik. Következésképp el van vágva a jelenkori civilizációtól, amely így arra van ítélve, hogy pogány legyen. A kereszténységet új mentalitásba, új civilizációba kell beletestesítenünk. Ez létkérdése . . .

Megértjük tehát, hogy mindazok a papok, akiket apostoli hév fűt, és akik érzik, hogy el vannak vágva azoktól, akiket üdvözíteniük kell, heves vágyat éreznek, hogy ledöntsék azt, ami elválasztja őket az emberektől, egyek akarnak lenni velük, világiak a világiak között.

Pontosabban mérlegelni kell azt, meddig kell elmenni ebben a szakításban ill. alkalmazkodásban. Krisztus ács lett. De nem szűnt meg Isten igéje lenni. Foucauld atya arab lett, anélkül, hogy megszűnt volna Jézus Krisztus papja lenni. Szent Pál sátorkészítö lett, anélkül, hogy megszűnt volna apostol lenni . . .

Az Úr talán egy napon elhív papokat .... hogy munkások, kézművesek, földművesek legyenek; nem egyszerűen próbaidőre, hanem állandó jelleggel .. .

De mindezeknek papoknak kell maradniok; annál inkább papoknak, minél kevésbé látszanak annak; annál inkább megőrizni a papság lényegét.

A papság nem magatartás kérdése. Lélek, mély élet, ontológiai és pszichológiai kapcsolat Jézus Krisztussal, megváltó funkció a Titokzatos Testben. Ezt kell megmenteni és hatékonnyá tenni a modern világban. Ezt a lényegi papságot kell beletestesíteni a jelenkori civilizációba. Erre van szüksége korunknak . . .

Azt szeretnénk, hogy a Mission de France szemináriumában felfedeztessünk és kialakíthassunk egy olyan papságot, amely megszabadult minden lényegtelentől, a klerikális vagy egyházi járulékoktól . . .; olyan papságot, amely — mivel nagyon tiszta — képes arra, hogy megtestesüljön minden történelmi pillanatban és helyzetben, a földműves világban vagy a polgárságban éppúgy, mint a munkásvilágban; olyan papságot, amely képes önmaga maradni és minden szerepet betölteni az üldöztetés közepette éppúgy, mint normális életkörülmények között . . . “

P. Augros 1942 nyarán végigjárta Franciaország egyházmegyéit, hogy meggyőzze a püspököket, papokat, fiatalokat a Francia Misszió fontosságáról. Főleg szeminaristákat toborzott. Jórészt ennek az országjárásnak ered61