Szolgálat 31. (1976)

Szabó Ferenc: A francia munkásmisszió kezdetei

még nincs vége a háborúnak; még csak a Franciaországi Misszió vajúdásánál vagyunk!

P. Achard a megszállás idején is elevenen tartja Férőn abbé elgondolását: a papok közlönyében elemzi a franoia belmisszió lehetőségeit. Két dolgot sürget: szemináriumot kell létesíteni azoknak a papjelölteknek, akiket a Mission de France sajátos munkáira képeznek ki; továbbá létesíteni kell egy másik házat, ahol a belmisszióra vállalkozó papoknak féléves átképzést adhatnak. Ezeknek az átképző kurzusoknak a következő pontokra kell ügyelniök: 1. Alapos lelki kiképzés és a közös életre való előkészítés; 2. bevezetés a Katolikus Akcióba; 3. az elkereszténytelenedett vidékek mentalitásának tanulmányozása; 4. az egyház történetének tanulmányozása, különös tekintettel a jelenkori problémákra, hogy így a történeti távlat eligazítást adjon.

Suhard bíboros már régóta magáévá tette ezeket az eszméket. Most főleg arról van szó, hogy a francia püspökök egészével elfogadtassák a tervet. Suhard bíboros 1940. szept. 7-én Lisieux-ben (Kis Szent Teréz szerzetesi fogadalmai 50. évfordulóját ünnepük) arra kéri a kármelitákat, imádkozzanak a Mission de France szemináriumának megvalósulásáért. A bíboros itt Lisieux-ben szeretné felállítani a szemináriumot, és a munkásmissziót Szent Teréz pártfogásába akarja ajánlani.

Az északi zóna francia bíborosai és érsekei 1941. januárjában tartják összejövetelüket. Suhard bíboros előterjeszti tervét, amelyet a püspökök el is fogadnak, de a végleges döntést júliusi összejövetelükre halasztják. Ezen az ülésen, 1941. július 24-én alapítják meg a Misszió szemináriumát. Francia- országban ekkor „éj és köd“ van (egy francia dokumentumfilm szavaival), de felcsillan egy fénysugár. Amikor a német megszállás miatt az ország két táborra oszlott, egy igen életbevágó kérdésben egyetértettek a főpásztorok. A döntés híre eljut a németországi fogolytáborokba is: a fogoly francia papok tudják, hogy fontos feladat vár rájuk a szabadulás után.

A bíborosok és érsekek döntését nem minden püspök és pap fogadja lelkesedéssel. Amikor a szulpioiánus M. Augros, akit az új szeminárium igazgatójává neveztek ki, szeptember elején megérkezik Lisieux-be, nem talál egyetlen tanárt és szeminaristát sem. Október derekáig csak két szeminarista jelentkezett. Pedig Suhard bíboros arra számított, hogy okt. 20-án megkezdheti munkáját a Mission de France szemináriuma. M. Augros október végén levert hangú levelet ír a párizsi bíborosérseknek. Suhard bíboros válaszlevele mintegy a szeminárium alapítólevelének tekinthető: kifejti a Mission célkitűzéseit, majd pedig a toborzás és a kiképzés gyakorlati problémáit. A bíboros kérésére M. Augros előadja saját nézeteit. A kiképzéssel kapcsolatban a következőket emeli ki: 1. Dinamikus lelki életre kell nevelni a szeminaristákat; az evangélizálásra kell felkészülni, nem pedig a meglévő pozíciók megőrzésére; 2. csoport-szellem; 3. Katolikus Akció; 4.

59