Szolgálat 31. (1976)

Igazságot - szeretetben (Ef 4,15)

rára is — a kövérebb falatot, naponta újonnan kinő. Talán elrémülünk, amikor olvassuk, hogy alig pár évtizede sokan még jogosnak tartották a rabszolgaságot, de valószínűleg észre sem vesszük korunk igazságtalanságainak gerendáit saját szemünkben.

Ezért elkerülhetetlen a lelkiismeretvizsgálat: hogy állok az igazságosság terén? Milyen főbb pontokban sértjük meg mi, a XX. század második felének emberei az igazságosságot? Mit lehet és mit kell tenni, hogy a krisztusi ideál közelebb jusson megvalósulásához? Hogy nem szőrszálhasogatásról van szó, mutatja az utolsóelőtti püspöki szinodus, amelynek témája éppen az igazságosság volt. Ez késztetett minket arra, hogy jelen számunkat néhány idevágó gondolat átelmélkedésére szenteljük.

őrsy László bevezető tanulmánya az alapfogalmakon való elgondolkodásra késztet. Belon Gellért biblikus cikke Jézus felfogását mutatja be a jogról és az igazságosságról: hogyan nemesítette ö át a jogot a szeretetbe. A szentatyákból vett néhány szemelvény — köztük Nisszai Sz. Gergely beszéde Balás Dávid kommentálásában — szemlélteti az Egyház első századainak felfogását tárgyunkról. Századok fejlődését és egyben az alapvető tanítás megkapó összhangját tanúsítja mellettük a mai püspökkari megnyüatkozásokból vett válogatásunk. G. Cottier előadása az erőszak és erőszakmentesség sokat vitatott problémáját tárgyalja elvi síkon. A francia papi lelkiismeret felébredésének egyik hőskorát szemlélteti Szabó Ferenc cikke a francia munkásmisszió kezdeteiről. A harmadik világban megnyilvánuló igazságtalanságnak ma annyira aktuális kérdésére utal a Medellinben összegyűlt latin-amerikai püspökök körlevele, valamint Zichy Aladár tanulmánya, amely a konkrét adatoktól a nyelvetimológiáig sokféle eszközt felhasznál a kérdés megvilágítására.

Az igazságosság azonban nem születik készen bennünk: nevelni lehet és kell rá. Ennek szempontjait mutatja be Személyi József. A magyar misszionáriusok és a taizéi fiatalok levelei viszont gyakorlatban szemléltetik, hogyan működhet közre mindenki a maga helyén és körülményei között egy igazságosabb világ kialakításán. „Egy-egy ember hozzájárulása talán szerény, de ha mindenki mindent nyújt, amit tud, az általános hatás nagy lesz“ (őrsy). Végül Sántha Máté Hildegard Burján személyében a szociális tett emberének életpéldáját állítja elénk.

Isten az igazság és az igazságosság forrása. Nem annak ellenére, hanem éppen azért, mert ő a Szeretet. A keresztény ember számára sincs más megoldás, mint Szent Pál programja: tenni az igazságot — szeretetben (Ef 4,15). •

4