Szolgálat 31. (1976)
Georges Cottier: Van-e keresztény tanítás az erőszakról?
Georges Cottier VAN-E KERESZTÉNY TANÍTÁS AZ ERŐSZAKRÓL?* Egy erkölcsi probléma vizsgálatánál ne bízzuk magunkat egyoldalúan a mai terminológiára. Az „erőszak“ kifejezés használata a minket most foglalkoztató kérdésre viszonylag új, ma mindinkább elterjed és gyakorivá válik. De látni fogjuk, hogy maga a kérdés már a múltban sokat foglalkoztatta az embereket, és sok sajátos problémában benne rejtőzött. És ma este éppen arra törekszünk, hogy elkülönítsük egymástól az erőszak témakörében a hagyományosat meg az újat. Az írás tanítása az a forrás, ahonnét minden idevonatkozó keresztény elmélkedés merít, az az alap, amelyből kifejlődik. Jelentős dolog például, hogy az egyháztörténelem különböző korszakaiban a keresztény életszentség mint Krisztus követése az evangéliumi minta nyomán állandóan a szelídség és a hősiességig menő türelem erényein ihletődik. Szent testvéreink sokasága között egy Assisi Szent Ferenc az élő hit csalhatatlan ösztönű tanúja. Elsődleges és lényeges adottsága: a béke, a szelídség, a türelem, az alázat, a gyermeki lelkűiét, a bántalmak megbocsátása, vonzalom a kicsinyek és szegények felé, és mint mindezeknek alapja: a szeretet, a kereszténység pozitív alapértékeinek létoka. Nem hiába gúnyolta az egész történelem során annyi antik és modern gondolkodó ezt a vallást azzal, hogy gyönge, rabszolgáknak való, vagy hogy belenyugvó, megadja magát ahelyett, hogy küzdene a rossz ellen. Az ilyen vádakra a keresztény magatartása kettős. Egyrészt erősebben megérti, hogy az olyan értékek, mint a szelídség, az alázat stb. annak az Országnak egészen sajátos kincsei közé tartoznak, amelyet a világ (a szónak Szent Jánosnál található egyik értelmében vett világ) nem ismerhet meg, amint a Fiút sem ismeri. Nem ragadja-e gondolkodása a keresztényt a „balgaságba“, „a világ utolsóinak“ kiválasztásába (vö. iKor 1,27)? Ezzel párhuzamosan ezeket a vádakat a keresztény igaztalannak érzi. Az egyik gondolat nem semmisíti meg a másikat, hanem egy paradoxonnal állít szembe: az erőszak keresztény elítélése az erő, a bátorság erényének mint pozitív értéknek elismerésén alapul. Hiszen minden erény fáradságos hódítás, mindegyik, mint maga az Ország is, „erőszakot szenved“. Heroikus dolog a másik arcunkat odatartani, a türelem a vértanúk erénye, a szeretetet emésztő tűzhöz hasonlítják, és a keresztény életet „katonasorhoz“, harchoz a bűn ellen. Az evangélisták beszélnek nekünk Jézus haragjáról. Az Újszövetség tudtunkra adja, milyen szigorú büntetés vár a megátalkodott bűnösre erkölcsi felelősségének mértéke szerint, amely velejár az emberi szabadsággal. * Előadás a francia katolikus értelmiségiek hetén, 1967. febr. 1-7. 47
