Szolgálat 31. (1976)
A világ püspökei az igazságosságról (Eke B. Antal összeállítása)
az egész világ gazdasági és társadalmi kérdései iránti közös felelősségünk tudatosabbá váljék. Ezért egyszerűen fel akarunk vetni néhány idevágó kérdést: — Nem nő-e, nálunk és az egész világon, a szakadás azok között, akik egyik oldalon a felhalmozódó gazdagságot és az emberi haladást élvezik, a másikon mindebben hiányt szenvednek? — Valóban figyelembe vesszük-e az emberi személy alapvető jogait, főleg a vendégmunkásokét? — Tudatában vagyunk-e azoknak a legyőzhetetlen nehézségeknek, amelyekkel még igen sok munkás és kisparaszt családnak kell megküzdenie? — Ráébredtünk-e, hogy az ún. módosabb osztály tagjai is itt-ott igen súlyos helyzetbe kerülhetnek az infláció, az ipar és vezetőszervek összevonása és a modern gazdasági élet felépítésének követelményei miatt? — A meg nem született gyermek joga az életre az emberi személy elidegeníthetetlen joga-e szemünkben? Ennek következtében kötelesnek érez- zük-e magunkat, hogy — olyan sürgősen, ahogy csak lehet — az anyákat és a családot jobban védelmező társadalmi törvényhozásért fáradozzunk? — Hallgatunk-e eléggé az ifjúság szavára és kérdéseire? Velük együtt akarjuk-e kialakítani a holnap világát? Mindezek a kérdések arra szólítanak fel, hogy küzdjünk az egész embert és az egész emberiséget átfogó fejlődésért (Populorum Progressio 42). A nagyobb igazságosságért való odaadó fáradozás az emberek békéjéért és kiengesztelődéséért való odaadást jelenti. Feladataink a harmadik világ segítésére (A nyugatnémet szinodus határozataiból, 1975. nov.) Az egyes részegyházak az emberiségnek ehhez a nagy feladatához csak korlátoltan járulhatnak hozzá, országaik különös feltételei és lehetőségei szerint. A mi egyházunknak három nagy feladatkör kínálkozik: a helyzet tudatosítása — a fejlődő népek érdekeinek pártolása — anyagi és személyi segítség nyújtása. A tudatosításnál arról van szó, hogy beláttassuk az emberekkel: milyen teljességében összefonódott és részeiben egymástól függő világban élünk, és ebből milyen szükségszerűen adódik a szolidaritás kötelezettsége minden népnek és minden embernek. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy az igazságosabb, mindenkinek emberhez méltó életet biztosító világ felelősségét Isten egész népe magától értetődő feladatává kell tenni. Ezért a tudat képzésének állandóan szerepet kell játszania az igehirdetésben, az egyházi kiképző munkában és az egyházi tájékoztatásban. Ugyanúgy állandó napirendi pontként kell szerepelnie a püspöki kar és más egyházi szervek tanácskozásaiban. Az egyházközségekben külön kezdeményezésekkel kell gondoskodni arról, hogy a keresztények mint Isten népe meglássák világarányú testvéri felelősségüket, átéljék ezt és megvalósítsák, ami belőle következik. E tudatosítás álta45
