Szolgálat 31. (1976)
Őrsy László: Néhány gondolat a hitről és az igazságosságról
A pap szentelésével ugyanazt a megbízatást kapta az Egyháztól, amit az apostolok Krisztustól: Menj és hirdesd a jóhírt. Arra szól ez a megbízatás, hogy járuljon hozzá az elme és a szív meggyógyításához, az értelem meg- világosításához és a személy megerősítéséhez lelke legmélyén. Régi kifejezéssel élve: ez a megbízatás a Lélek megszentelő erejéből származik. Döbbenetes hatalom, — de nem ad technikai tudást vagy ügyességet. Természetesen tanulás és egyéb előkészület árán a pap is a társadalomtudomány szakértőjévé válhat, és egzisztenciálisan, egész személyével bemutathatja azt az egységet, amely az ember minden szinten való megváltásához szükséges. Végkövetkeztetés Gondolatmenetünk végén nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy még sok kérdést lehetne fölvetni, amelyek részletesebb feleletet követelnének. De célunk nem a teljesség volt. Inkább az, hogy az olvasót gondolkodásra ösztönözzük a hit és igazságosság tárgyáról. Mindamellett néhány tétel napvilágra kerül elmélkedésünkből; ezeket most röviden összefoglalhatjuk. Azért fogalmazzuk meg őket, mert ezek az egyszerű, gyakorlati következtetések kezdeti célunkból fakadnak: abból, hogy megértsük, hogyan dolgozzunk az igazságosságért a hit összefüggésében. Sajátosabb kérdéseknek megfelelő részletes módszertani kidolgozások a szakemberekre várnak. Az igazságosságért való tevékenységünk értelmezésének nyitánya tehát az alábbi tételek: A szegényeknek életük minden pillanatában joguk van az evangéliumra. Nem lehet akkora halasztani a hirdetését, amikor majd jól megy a soruk. A szegény és szenvedő Krisztus ismeretét nem szabad megtagadnunk tőlük azért, mert sorsukon itt és most nem lehet javítani. Két csapdát kell elkerülnünk. Az egyik: az evangéliumot nem hirdethetjük szegény és éhes embernek; meg kell várnunk, míg jó dolga lesz, majd akkor ismerje meg Istenét, aki szintén szegény és éhes volt. A másik: bár a keresztényeknek és az Egyháznak törődnie kell a szegény ember lelki jólétével, sorsának megjavítása nem az ő dolguk. Ez mélységesen keresztény- telen magatartás lenne. A szegény, az elnyomott, minden anyagi vagy lelki igazságtalanságot szenvedő ember személyében Krisztus kér segítséget. Az Evangéliumban Krisztus azonosította magát mindazokkal, akik szomjasok, éhesek, mezítelenek, börtönben ülnek, üldözöttek. Ha nekik teszünk szolgálatot, azt önmagának tett szolgálatként tekinti. De a szegények érdekében végzett munka feladata bonyolult. Egyik végén ott vannak azok, akik sorsukat azonosítják a szegényekével és elnyomottakéval, megosztva életmódjukat. A másikon azok, akik hosszú szaktanulmányokat végeznek, hogy hozzá tudjanak járulni a gazdasági és politikai struktúrák megjavításához. Ezeket a különböző munkatípusokat ne tekintsük ellentéte2 17
