Szolgálat 31. (1976)
Őrsy László: Néhány gondolat a hitről és az igazságosságról
Az igazságosság az ember értelméből és szívéből származik. Az igaz emberből fakad, akinek óletiránya Isten felé tart, és megad minden lehető segítséget vele együtt dolgozó embertársának. Nincs igazságosság igaz ember nélkül. Ha megvan az igaz ember, az majd igazságot teremt ezer. a látható világon. De az igazságosságnak ez a megteremtése bonyolult folyamat, olyan bonyolult, hogy közben hibákat követhetünk el és mulasztások történhetnek. Vaskos könyv kellene ahhoz, hogy leírjuk az igazságosság megteremtésének különböző szakaszait. Ezt itt nem tehetjük meg. De néhány figyelmeztetést adhatunk, hogy ne essünk helyén nem való leegyszerűsítésbe. Nem lehet igazságosság, ha valamennyire értelmesen meg nem tervezzük a javak elosztását. Ez viszont a rendelkezésre álló segélyforrások és a legsürgetőbb szükségek alapos ismeretét kívánja. Nem lehet igazságosság bölcs törvényhozás nélkül, amely megőrzi a társadalom egyensúlyát. Még fontosabb, hogy nem lehetséges a közjóra irányuló értelmes tervezés, a helyes egyensúlyt fenntartó bölcs törvényhozás, ha nincsenek olyan személyek, akik az igazságosság ihletét hozzák be a tervezésbe és a törvény- hozásba. Az emberi közösség eleven igazságossága azon múlik, hogy tagjai megtérnek-e szívükben. Ez minden jónak a forrása. Az ilyen megtérés különféle módon valósulhat meg. Lehet az emberséghez való megtérés; ösztönzője az emberméltóság fölfedezése és az ember- szolgálat vágya. Ez a legjobb értelemben vett emberbaráti magatartás. Igazán nagyra kell becsülnünk. De ennek a látszólag tökéletes magatartásnak van egy bökkenője. Mi keresztények tudjuk: a bűn túlságos mélyen behatolt e világba, az ember pedig túlságosan meggyengült a bűn miatt, hogysem az elkötelezett humanizmus magasztos elveit állandóan fenn tudja tartani és meg tudja valósítani. Igaz, a humán tudományok elméleti művelői hajlandók azt állítani, hogy hosszú távon lehetséges ez az eszményi állapot. A történészek azonban nem képesek példáját találni az emberi történelemben, hogy hosszabb ideig önzetlenül fennállt volna. Igen, a keresztények tudják, hogy az ember értelmét és szívét meg kell gyógyítani, föl kell emelni Isten szellemének, csak akkor jut el az igazságosság — legyen az társadalmi vagy egyéni — állandó, szilárd gyakorlására. Ez azután elvisz az igazságosság végső forrásához: Istenhez. Onnét ered az ember minden igaz magatartása. Ha Isten kiárasztja adományait, akkor az emberi igazságosság gyökeret ver a hitben, reményben és szeretetben, és olyan megerősítést kap, amit ember nem tud létrehozni, csak befogadni. Hit, remény, szeretet és igazságosság szerves egységbe egyesül. ötödik kérdés: Mi az igazságosság érdekében végzett munka? Van már némi fogalmunk az igazságosság érdekében végzett munka bonyolult természetéről. Különböző szinteken mehet végbe1 és kell végbemen14