Szolgálat 30. (1976)

Eszmék és események - II. Rákóczi Ferenc imáiból

Nyilvános szerepléskor és pompában

Ó Uram, mikor arra méltattál, hogy meghívtál a hitre, azt akartad, hogy a keresztségben lemondjak a világról, pompájáról, hiúságairól, és mégis úgy intézted, hogy állapotomnál fogva ennyi pompa és hiúság között maradjak. Őrizz meg mindannak csábításától, ami körülvesz. Mert jó énnekem hozzád ragaszkodnom, hiszen a te jóságodnak és irgalmadnak köszönhetem mindezt.

Neked szóljon, Istenem, minden tisztesség, dicsőség és dicséret, amit kapok. Mert mindez egyedül téged illet, nem engem, a föld porát, hisz általad vagyok, ami vagyok.

Uram, szeretném, ha mindazoknak, akik rám néznek, elmondhatnám és feltárhatnám méltatlanságomat, hogy általam neked adják meg azt, amiről legtöbben talán azt hiszik, hogy nekem tartoznak vele. Világosítsd meg őket, hogy ne az agyagedényt, a hiú álomképet tiszteljék, amely ma szemük előtt van, holnap talán a férgek eledele lesz.

Jézusom! Ujjongva fogadott téged Jeruzsálem, hozsannát kiáltozva; három nap múlva pedig megköpdösve, arcul verve, meggyalázva hurcolt a ke- resztrefeszítésre. Vésd elmémbe az emberek állhatatlanságát, hadd fogadom a bemutatott hódolatot olyan lelkű-lettel, mint akkor te.

Lefekvés előtt

íme, Uram, segítségeddel befejeztem sáfárkodásomnak ezt a napját. Számot kell adnom neked magamról és azokról, akiket gondjaimra bíztál. Ne szállj, kérlek, ítéletre velem, mert akkor nem találsz színed előtt Igaznak.

Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből: íme most állapotom minden ékességét letéve, minden érzékem használatától megfosztva hasonlóvá válók a halottakhoz. Virrassz helyettem, Krisztusom, Megváltóm, és add meg helyettem az örök Atyának az őt megillető dicséretet.

Kezedbe ajánlom, Uram, telkemet és mindazokat, akiket gondjaimra bíztál. Gondviselő szemed őrködjék és virrasszon fölöttük, míg a nyomorult természetemnek kijáró adó, az álom elvonja őket szemem és gondom elől.

A harag kísértésében

Uram, siess segedelmemre, hogy semmit se cselekedjem nélküled. A lélek kész, de a test erőtlen: felizgatja, felgyullasztja az emberies gondolkodás; adj féket, hogy betörjem szilajságát.

Ember ad nekem alkalmat a haragra és türelmetlenségre, de te vagy, Istenem, ha nem Is oka, de elrendezője a rossznak. A te kezedből fogadom a türelemnek ezt az alkalmát. Csillapítsd le, kérlek, háborgásomat, és adj kegyelmet, hogy szeretettel büntessek és szeretettel megbocsássak.

Ó legfőbb Bíró, te engem bíróvá tettél a földön. Válassz el valamennyi időre önmagámtól, hogy jobban tudjam megkülönböztetni és megítélni a dolgokat, büntetéssel álljak bosszút a te ügyedben, de könyörülettel feledjem, ami engem illet.

71