Szolgálat 30. (1976)
Tanulmányok - Őrsy László: „Boldogok a lelki szegények“
TANULMÁNYOK őrsy László „BOLDOGOK A LELKI SZEGÉNYEK“ * „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa“ (Mt 5,3). Nagyon nehéz ezt szöveget modern nyelveken úgy értelmezni, hogy megragadjuk az eredeti gondolatot. A héber vagy arámi kifejezésnek, amelyet Urunk eredetileg használt, nincs pontos megfelelője a görögben, az újszövetség sugalmazott szövegében. Ráadásul a görögöt sem könnyű modern nyelvre lefordítani. A franciák rátaláltak egy elég közeleső kifejezésre: „une ame pauvre“. De ha mi azt mondanánk: „Boldogok, akiknek szegény lelkűk van", tönkretennénk Urunk szavainak teljes értelmét. A szokásos fordítás: „Boldogok a lelki szegények", szintén nem tükrözi a teljes jelentést. A következőkben próbáljuk egyszerűen megmagyarázni, mit jelent a „lelki szegénység", a „szegény lélek". A szegénység erényének a lényege éppen ez. A bibliai háttér Mikor Urunk így szólt a hegyi beszédben: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa", hosszú izraeli hagyományhoz csatlakozott szavaival. Jáhve szegényei, az Istenben bízó, istenszerető, szegény, szelíd és alázatos emberek külön csoportot alkottak Izrael történelmében. Ők voltak Isten választottal, ígéretének örökösei, amelyeket Ábrahámnak és utódainak tett, annak ellenére, hogy a gazdagok és hatalmasok gyakran elnyomták őket. Az ószövetségben kifejlődött szegénységfogalom sokkal inkább vallásos magatartást jelölt, mint fizikai nélkülözést: Isten iránti őszinte, odaadó tiszteletet. Igaz, kezdetben, amikor „Izrael gyermek volt", a szegénység egyet jelentett a szerencsétlenséggel, a vagyon pedig Isten kedvezésével. Ha szegény volt valaki, az annak a jele volt, hogy Isten nem szereti; ha pedig gazdag és jól ment a dolga, akkor szerette az Isten. Ez azonban kezdetleges gondolkodásra vallott. Jób könyve élénken helyteleníti ezt. Izrael túl is jutott ezen az elgondoláson; fokozatosan kezdett benne derengeni valami új felfogás, és ez később helyet kapott az Egyház hivatalos imájában is. Mindmáig mondjuk a zsolozsmában: „Divitias et paupertatem ne dederis mihi, séd tan- tum victui meo tribuas necessaria — Uram. ne adj nekem gazdagságot, se Fejezet az „Open to the Spirit“ c. könyvből. Rövidítve. 5
