Szolgálat 30. (1976)
Tanulmányok - Puskely Mária: Ann Elisabeth Seton
Boldogságát, örömét nem csökkenti, hogy kitaszítják. Nagyböjt van, s Elisabethet elbűvölik a szertartások. Antonio visszatér üzleti útjáról, érzi a hideg légkört, és azt javasolja: jöjjön át a gyerekekkel Itáliába. Elisabeth nemet mond, de azt elfogadja, hogy két fiát Antonio taníttassa. Azután elválnak, hogy soha többé ne találkozzanak ebben az életben. Leveleiben egy-egy szó valami olyan titokra utal, amelyre csak évek múltán fog fény derülni. A körülötte kavargó vihar még jobban erősödik, amikor Cecilia Seton, fiatalabb sógornője is katolikus lesz. Látja, hogy távoznia kell New Yorkból. Eddig afféle magániskolából tartotta fenn családját: tanította, ellátta, gondozta a maga és mások gyerekeit. Voltak vagy tizenkettes Ezt akarja folytatni egy más városban. John Caroll püspök javaslatára Baltimore mellett dönt. Egy gondviselésszerű jótevő 10 000 dollárt ajándékoz neki, hogy iskolát alapíthasson. Kibérel egy házat, berendez egy osztálytermet, s az első padokba beülteti saját gyerekeit. A padok lassan megtelnek, sőt négy gyermeket bentlakónak is elvállal. Előszeretettel fogadja az árvákat, hiszen azok nemcsak anyagiakban és szellemiekben szegények, hanem nélkülözik a legfontosabbat: a családi otthon szeretetét. Elisabeth így a tanításban is mindig anya marad. Talán ezzel a művészi szintézissel magyarázható a gyermekekre és fiatalokra gyakorolt varázsa. Olvasást, írást, számtant, angolt, franoiát, kézimunkát és természetesen hittant tanít. Sokat tanul, hogy oktatni tudjon. A gyerekek szaporodtával érkeznek a segéderők is, két fiatal lány áll munkába. Lassan világossá válik Elisabeth „titka“: Livorno óta vágyódik a szerzetesi életre. Most elérkezettnek látja az időt, amikor hozzákezdhet a megvalósításhoz. Az erővonalak világosan kivehetők: életét egészen Isten és a szegények szolgálatára akarja szentelni, és már éli is ezt; a közben érsekké lett Caroll iskolák alapítását sürgeti; nem hiányzik egészen az anyagi fedezet sem. 1809.márc.25-én, elsőáldozásának negyedik évfordulóján az érsek előtt leteszi a hármas fogadalmat. Vele együtt négy fiatal lány kezdi meg újoncévét. Ujjongó örömmel írja egyik hűséges New York-i barátnőjének: „Hogy mondjam el lelkem örömét? Hiszen megvan a kilátásom arra, hogy szolgálhatom a szegényeket, látogathatom a betegeket, erősíthetem a szomorkodókat, öltöztethetem az ártatlan kicsiket és Isten szeretetére taníthatom őket — itt meg kell állnom!" A baltimore-i iskola hamarosan szűknek bizonyul, nemcsak a gyerekek, hanem a jelöltek száma miatt is. Cecilia Seton is köztük van. Egészsége sok aggodalomra ad okot. Elisabeth ismét gondosan mérlegeli a választást. A hegyek között fekvő Emmiitsburg^ben fogják felépíteni az új házat. A városkának alig néhány száz lakosa van: ír és német bevándorlók, néger rabszolgák. Nekik való szegény terep! Maguk is hihetetlen szegénységben élnek: nincs víz, a folyóra járnak mosni, sokat szenvednek a hidegtől. A kilenc nővér a földön alszik, a kertben termesztett sárgarépát szárítják és főzik ki „kávénak". De meleg családias kapcsolat tartja őket össze. Elisabeth olykor csak a becenevükön szólítja a nővéreket. Megtartják az első lelkigyakorlatot 55
