Szolgálat 30. (1976)

„Mint szűkölködők, mégis sokakat gazdagítók“ (2Kor 6,10)

MINT SZÜKÖLKÖDŐK, MÉGIS SOKAKAT GAZDAGÍTOK

Ha kereszténynek lenni nem egy meghatározott életstílus, hanem a krisztusi jóhír megélése, akkor minden embernek és minden kornak újra kell alakítania, sajátos körülményei között, Krisztus-követését. A megmerevedés és kilúgozás veszélyeit csak a krisztusi példával és a krisztusi üzenettel való állandó töltekezés kerülheti ki.

Korunk egyik jellemző társadalmi tünete a jólét. Az egész földkerekség, s főképpen Európa legjelentősebb országai már nemcsak a legfontosabb életszükségleteket igyekeznek kielégíteni. Arra törekszenek, hogy a fogyasztási javak és az élvezeti cikkek minél többeknek és minél bőségesebben álljanak rendelkezésre. Biztosítva van így, ami az életet szebbé, élvezetesebbé teheti — vagy legalább is ez a cél lebeg előttük. Az ún. harmadik világ lakóinak ugyan nincs még ebben részük. De mindig több és több hang emelkedik fel ez ellen az igazságtalanság ellen — s nem utolsó sorban a kereszténység nevében. Miért ne juthatnának ők is nagyobb gazdagsághoz, több földi jóhoz?

önkéntelenül is felmerül a kérdés: ebben a jólétet élő vagy erre törekvő társadalomban van-e még hely a szegénység számára? Felhívhatjuk-e korunk keresztényeit a szegénység értékelésére? S itt nemcsak arra a néhány lelkes emberre gondolunk, akik mint szerzetesek bizonyos fokig el akarják különíteni magukat a világtól. Lehet-e ma szegény az, aki a világban marad, akinek közvetlen feladata a föld betöltése és uralma alá hajtása (Tér 1,28)? Egy második kérdés is felötlik: ha a krisztusi életfelfogásban olyan fontos a szegénység, nem ellentmondás-e, ha a szegényeket fel akarjuk emelni sorsukból? Érdemes-e harcolni a szegénység megszüntetéséért, feladatunk-e enyhítése?

Mindennek megválaszolására alapvetően fontos, hogy különböztetni tudjunk egyfelől szegénység és nyomor, másfelől anyagi és lelki szegénység között. Számunk tanulmányai ehhez próbálnak hozzájárulni.

A Szentírás tanításához nem fűződhet kétségünk. Kereszty Rókus rávilágít néhány főbb pontra, ahol az ó- és újszövetségben Isten szegényeiről van szó. Emlékeztet Szent Pál szavára: Krisztus értünk lett szegénnyé, hogy szegénysége révén meggazdagodjatok“ (2Kor 8,9). Ha pedig valaki gazdag, attól Krisztus elvárja, hogy az éhezőknek kenyeret, a szomjazóknak italt s a meztelennek ruhát adjon, illetőleg a tudatlanokat tanítsa, a szomorúakat vigasztalja ... A Hegyi Beszéd első boldogságánál sokszor elmélkedünk arról, amit el kell hagyni, amiről le kell mondani, de valószínűleg ritkán gondolunk arra, hogy

3