Szolgálat 30. (1976)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: Isten szegényei (Szegénység a Szentírásban)

d) Jézus egyeseket tényleges anyagi szegénységre hív:

Add el mindenedet s oszd szét a szegények közt, és kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem (Lk 18,22).

Az Újszövetségben az anyagi szegénység már nemcsak hittel elfogadott kényszerűség, hanem önkéntesen vállalt hivatás. A meghívott ajándékként fogadja, hiszen a szegénység a Jézussal és a Jézusban élőkkel való közösség kifejezési formája. Jézusban olyan kincset birtoklónk, amelyhez képest minden anyagi jó, az egész világ birtoklása elveszti vonzóerejét.

A Jézusért mindent elhagyó önkéntes szegény Isten országának élő jelévé válik. A láthatatlanul köztünk lévő Ország azáltal lesz fogható, tapintható erővé, hogy Jézus követói minden földi értékről lemondanak érte. Azzal, hogy örömmel elhagynak minden földi kincset, a Jézusban talált gazdagság valóságát tanúsítják a világnak.*

Nemcsak Jézus gazdagsága vonz az önkéntes szegénység vállalására, hanem a Jézusban megélt testvéri szeretet te. A jeruzsálemi anyaegyház tagjai

. . . mind összetartottak és közös volt mindenük. Birtokaikat ős javaikat eladtak, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. Egy szíwel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és tiszta szívvel vették magukhoz az ételt. (Csel 2,44-46)

Az egy szív, egy lélek valósága nem tűri a szegények és gazdagok egymástól való távolságát. Az anyagi javak közös birtoklása kifejezi és elmélyíti Krisztusban való lelki' közösségüket.

Mivel az Újszövetség szegényei és lelki szegényei már ezen a földön magát Krisztust birtokolják, „kimondhatatlan és megdiicsőült örömmel örvendeznek“ (1Pét 1,9) Másrészt még szenvedőképes testben élnek, még nem látják, akit szeretnek (uo. 8) és még nem teljes a szegény Krisztushoz való hasonulásuk. Ezért a szegénység ezen a földön egyszerre szenvedés és öröm, Krisztus keresztjében és feltámadásában való együttes, fokozatos részesedés.

e) A keresztény szegénysége a Krisztusért és Krisztussal elszenvedett halálban lesz teljessé. A halál természeténél fogva az ember leggyökeresebb „elszegényedése“. Az ember teste nem „porhüvely'* és börtön, hanem személyének szerves része. Ezért a testi halált az emberi személy mint saját halálát, saját teljes önkifosztását szenvedi el. S ha valaki ezt a legkegyetlenebb kényszert Krisztussal együtt szeretetből viseli el, akkor a halálban létrejött „kiüresedése“ az Isten iránti odaadás legteljesebb kifejezése lesz.

Hasonlóképen a Jézusért vállalt szüzesség és vértanúság is tanúságtétel a láthatatlan Ország minden földi jónál nagyobb értékéről.

27