Szolgálat 30. (1976)

Tanulmányok - Kada Lajos: A segítő szeretet korszerű formái

ben megnyilvánuló problémák iránt, és igyekeztek enyhíteni őket. Ez a cikk nem hivatott arra, hogy ennek történetét adja. A hősiesség és a fenntartás nélküli áldozatkészség számtalan példája mellett talán azt lehet e nagy erőfeszítésnek a jellemzésére mondani, hogy az esetek legnagyobb részében inkább csak tüneti kezelésről és nem a problémák gyökeréig menő, azok újbóli kifakadását megelőzni akaró céltudatos akcióról volt szó. Ez nem ítélet akar lenni, hanem megállapítás. Hiszen rövid idővel ezelőttig hiányoztak még bizonyos társadalmi és mondhatnánk teológiai előfeltételek. Ezek hiánya lehetetlenné vagy legalábbis nagyon nehézzé tette, hogy a ma egyre természetesebbnek talált megoldási módszerekre gondoljanak.

Azt hiszem, nem vagyunk messze az igazságtól és a tényéktől, ha azt állítjuk, hogy az egyházi szeretetszolgálat formáinak nagy átalakulása az utolsó világháború után következett be. Következménye volt ez a világban akkor mindenütt fellépő politikai, társadalmi stb. változásoknak. Az egykori gyarmatok önálló államokká váltak, népeik, kormányaik saját kezükbe vették sorsuk irányítását, hangjuk és akaratuk egyre jobban érezhetővé vált a nemzetek nagy kórusában. Az ún. „harmadik világ“ jelentős tényezővé lett minden téren. De az első és második világ országaiban is erős változások tanúi lehettünk. Mindezek következményeképpen a szeretetszolgálat előbbi módszereinek is meg kellett változniok, ha lépést akartak tartani az új idők új igényeivel.

Mindenfelé nemzeti Caritas-szervezetek születtek, illetve ahol már léteztek, ott igyekeznek erősödni, programjukat az aktuális igényeknek megfelelően alakítani. Ez a program már nem merül ki a tünetek enyhítésében, hanem mindjobban igyekszik a problémák okait keresni és lehetőleg kiküszöbölni. Ma ott tartunk, hogy nagyon sok, főleg délamerikai Caritas programja igyekszik felölelni a társadalmi élet szinte minden problémáját, és nyíltan a struktúrák megváltoztatására törekszik, ha azokban látja a bajok okát. 1950-ben aztán megalakult a Caritas Internationalis, vagyis a nemzeti Cari- tasok szövetsége, amely mindjobban irányítja tagjainak programját, beállítottságát, igyekszik összhangba hozni működésüket. Az egyházi vezetőség részéről megvan mindenfelé az igyekezet, hogy a nagy szociális programok mellett háttérbe ne szoruljanak és feledésbe ne menjenek a szeretetszolgálat hagyományos és mindig időszerű formái: betegek, öregek istápolása, árvák, szegények támogatása stb.

Az ötvenes évekbe megy Vissza azoknak a mai kor igényeit még jobban szem előtt tartó új katolikus segélyszervezeteknek megalakulása, amelyek ma a CIDSE szövetségében tömörülnek (Coopération internationale pour le développement socio-économique). A tehetősebb nyugati országokban alakultak meg ezek a szervek; legtöbbjük a nagyböjtben megtartott gyűjtéssel szerzi meg a működéséhez szükséges anyagiak nagyrészét. Ilyen szerv pl. a „Misereor“ az NSZK-ban, a „Fastenopferaktion“ Svájcban, a CAFOD Angliában és az ezekhez hasonlók Ausztriában, Franciaországban, Kanadában stb.

2

17