Szolgálat 30. (1976)

Halottaink - Maráz Lajos (Jóbarátai)

kezményeiből. „Minden nap nagy-nagy fáradtság, aztán naponkint többször is kiütött a hő, — a szeleburdi időjárás is nagyon meggyötört, no meg egy kicsit talán többet beavatkoztam a lelkipásztori dolgokba, mint azt szabad lett volna.“ Majd így folytatja: „Betegségemben Isten jóságának és irgalmának olyan megtapasztalására tehettem szert, amit sehol másutt nem leltem volna meg. Bárcsak maradék nélkül föl tudnám használni azt a sok kegyelmet, amiben részem volt ez idő alatt. Betegségem a plébániai közösségünknek is nagyon nagy lelki hasznára volt. A kapcsolat még jobban elmélyült közöttünk. Nagyon sok imát kaptam tőlük. Biztos vagyok abban, hogy ezért volt hozzám irgalmas a jó Isten, és engedett még egy kis időt a vezeklésre és a tökéletesedésre." Aztán ígéri, hogy ezután gyakran ír, beszámolva „szép örömeinkről.“ Szó esik az elsőáldozásról és bérmálásról, a kert gyümölcseiről, a címzettek magyarországi útjának öröméről és arról, hogy gyermekeik olyan sok szép helyen megfordulhatnak. „Ez nagy öröme a szülőknek, s ez is fiatalít, — jobban mondva megtart fiatalnak.“ Az ismerősök nyilván mentegették magukat, hogy nem vittek megfelelő ajándékot, mert tréfásan jegyzi meg: „Ami a leveletekben írt feledékenységet illeti, hála Istennek, az nem bűn. Azonban jól jött volna 1-2 bűvésztárgy, mert a gyerekek folyton követelik.“

Ki volt az a pap, aki ilyen sokoldalú, kedves, egyszerre gyakorlati és mélyen lelki emberként áll itt előttünk?

Négy gyermek legidősebbjeként született 1922.jan.22-én Sopronkövesden. Földműves szüleinek mély vallásossága jó alapul szolgált arra, hogy kiskorától szíwel- lélekkel készült a papi pályára. Már elemista korában lelkes ministráns, sőt társait is beszervezte. A győri bencés gimnáziumban már kisszeminarista. A győri szemináriumban végezte a teológiát, ott szentelték pappá 1946.jún.30-án. Mint káplán ill. plébánoshelyettes több helyen működött. Száki lelkész (1952-611 és öttevényi plébános (1961-75) korában rendbe tette a templomot és a plébániát, nemcsak a liturgikus tér kialakítása szempontjából, hanem egyházművészetileg is. Fáradhatatlan volt a hitoktatásban, a ministránsok összefogásában. Az egyházközségi tanácstagokat és a híveket tevékenyen bekapcsolta az istentiszteletbe. Élmény volt ott egy húsvét, karácsony, körmenet stb. Még halála előtt két héttel a kórházban is buzgón intézkedett a karácsonyi triduum pontos megtartásáról. Megható volt! A naponkénti esti misét hívei érdekében már akkor bevezette, amikor ez még külföldön Is legföljebb hetenként volt szokásban. Szívügyének érezte az igehirdetést Is. Egyház- megyeszerte beszédeket és lelkigyakorlatokat tartott, búcsújárásokon és más ünnepi alkalmakon készségesen vállalkozott szentbeszédre. Saját bevallása szerint minden beszédét szószerint kidolgozta, és alapos készület nélkül sohasem ment hittanórára sem. „Minden felkészülés ünnepi órákat jelentett számomra.“ „A gyermekeket mindig nagyon szerettem, és lélekben köztük fiatal maradtam.* Paptestvéreivel is szívesörömest volt együtt. Sokatmondóan jegyzi meg végrendeletében, hogy „a velük való együttlét mindig megtartott Jézus hűséges szolgálatában.* Kedves gondja volt a papi utánpótlás. Egyházközségében tíz év alatt három primícia volt.

Mély lelkiségtől áthatott fáradhatatlan tevékenységét 1974 májusától egyre inkább megbénította a szenvedés. Ebben is megtalálta a jót, mint fent idézett sorai mutatják, örömmel mondogatta azt is, hogy most sok ideje van imádkozni. „Mindig tudott valami lelki értéket nyújtani, tudott örömet sugározni, még a betegágyon is* — Írja róla püspöke, akit még utolsó levelében is biztosított, hogy imáit, szenvedéseit felalánlja érte. Súlyos tüdőműtétre készült ekkor, elfogadva Isten kezéből az életet, de a halált is. Erre már nem került sor, mert előtte két nappal, karácsony másnapján magához szólította az Úr.

Temetésén, január 3-án, már a szentmise előtt háromnegyed órával zsúfolt volt a templom. A kinnrekedtek hangszórón át hallgatták a szertartást. Végeláthatatlan sorban vonultak föl paptestvérei, minteqy 150-en, szülőhelyéről és kápláni állomáshelyeiről két-két autóbusszal jöttek a hívek, számosán vonattal, nem is szólva a helybeliekről. Püspöke 9 pappal koncelebrálta a temetési misét Utána a kb. kétez103