Szolgálat 30. (1976)
Halottaink - Szekér István Konrád OFM (Confrater)
konyka fiút kisbéresnek. Munkaadója fölfigyelt az értelmes gyerekre. így került iskolába Vásárhelyre, majd a kalocsai jezsuita gimnáziumba. Érettségi után, 1943.aug. 14-én belépett a rendbe. Budapesten végezte a noviciátust. Szegeden három évig filozófiát tanult, majd 1948 őszén Németországba küldték. Ott internátusi nevelőként működött. A teológiát a hollandiai Maastrichtban végezte el egy nagylelkű katolikus család, mint „lelki szülők“ jóvoltából. 1954.aug.23-án szentelték pappá. Munkáját a magyar bányászok lelki gondozásával kezdte. Lelkipásztori működésének zöme Kanadához és Svédországhoz fűzte mint magyar lelkészt. Segédlelkész volt a courtlandi Szent László-plébánián, majd 1958 decemberétől a hamiltoni Szent István-plébánia vezetője. Dolgozott az új plébániaépület és lelkészlak megépítésén. Hívei és a gyerekek nagyon szerették. 1965-től Stockholmba küldték. Igazi szórványlelkészi munka volt az egymástól messze élő magyar családok látogatása. Fő gondja itt is a fiatalság volt. Sokat tevékenykedett a cserkészet érdekében. A temetésén részt vevő cserkészek az atya cserkésznyakkendőjét kapták meg emlékeztetőül, hogy „most már nem szavával, hanem élete példájával mutatja az irányt és az utat“. Sokféle tehetséggel, sőt kifejezett művészi hajlammal volt megáldva. Nagyon szerette a természetet. Fiatal korában verselt, faragott, rajzolt, festett. A művészettörténet később is nagyon érdekelte. Egy-egy kiránduláson minden érdekes épület, minden régi kő odavonzotta. Ilyenkor megállt számára az idő. Amellyel különben is állandóan hadilábon volt. Fiait is örömmel tanítgatta a faragásra. Utolsó munkája egy fakereszt volt tavaly rendtársa, P. Varga sírjára. Múlt évben az engedelmesség ismét visszaszólította Hamiltonba. Pedig nehezére esett otthagynia svédországi híveit. Szept. 15-én ért Kanadába. Csak ekkor került sor orvosi vizsgálatra féléve tartó gyomorpanaszai miatt. A műtét sajnos megerősítette a gyanút: elhatalmasodott rákos daganat a gyomorban és a belekben. Állapotát nem titkolták előtte. Megrendültén, de Isten akaratának való megadással vette tudomásul. A következő hónapok során a torontói kórházban kémiai kezeléssel próbálták a kór terjedését megállítani. A kezelések közti időben a hamiltoni Szent Er- zsébet-otthonban tartózkodott, vasárnaponként részt vett a lelkipásztori munkában is. Hívei, értesülve betegségéről, gyűjtést rendeztek, hogy elzarándokolhasson Lour- des-ba. Ez februárban meg is történt. De az utat már nehezen bírta. Hazaérkezve azonnal kórházba kellett szállítani, és többet már nem is került ki élve. Márc.4-én saját kívánságára rendtársai jelenlétében vette föl a betegek kenetét. Márc. 10-én délután csendesen elaludt az Úrban. Lelkiismeretének érzékenységére jellemző egyik rendtársának írt utolsó levele. Azt tartotta a legfontosabbnak, hogy bocsánatot kérjen tőle, mert nemrégiben jelenlétében összekülönbözött egy harmadikkal, s ezzel őt megszomorította. A koncelebrált temetési mise után földi maradványait Courtlandre szállították, ahol volt hívei már nagy számban várták. Ott a Szent László-templom temetőjében helyezték örök nyugalomra március 15-én, a magyar élniakarás ünnepén, rendtest- vére, Fodor Pál mellé. S te, aki elolvastad e pár sort, imádkozz, kérlek, értem. Hogy mondhassam, ha az út porát lerázom, hogy nem hiába éltem. Confratres SZEKÉR ISTVÁN KONRÁD ferences testvér (1892 — 1976) 1892.dec.2-án született Kecskeméten, a bugaci táj egyszerű, dolgos magyarságának fiaként. Még a neve is jól illett a tájba, de illett az egyéniségéhez is: nem valami csillogó, csak olyan egyszerű, de nagyon hasznos holmi volt ő világéletében! 101
