Szolgálat 29. (1976)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
Legfiatalabb elemi iskolánk a „Bishop Bowers School“. Itt tanítok most. 1975. szeptemberében indult. Okt.30-án volt az ünnepélyes megnyitás. A névadó püspök is ott volt egy püspöktársával. Bowers verbita, most szülőhelyén püspök. Ketten vagyunk itt nővérek. A többi tanító és tanítónő bennszülött. Az iskolát az Isteni Ige Társasága építette, de a püspökséghez tartozik. Nagyon sok a munkám, mert 40 tanítványom van. Emellett még egy csapat elsőáldozó, egy csoport bérmálkozó és egy kézügyességi csoport is rám van bízva. És majd minden iskolai segédeszközt magunknak kell csinálnunk. Mind több és több fölöslegessé váló külföldi hagyja el az országot, úgyhogy az elemiben már csaknem valamennyi gyerek ghanai. Iskoláinkat nemcsak tanulmányi szintjük miatt kedvelik, hanem az erkölcsi és vallásos képzés miatt is. így nem csekély mértékben befolyásoljuk a szülői házat is. Azon fáradunk, hogy minden ember iránti tiszteletre neveljük tanítványainkat, őszinteségre az egyéni és közösségi életben, de mindenekelőtt mély hitre Istenben, Atyánkban. A nyáron otthon jártam. Nagyon szép volt, Bécsben is, de az ember mégis vágyik vissza a misszióba. — A már említett megnyitó ünnepségről taxival kellett hazamennem, mert az autónk kereke kilyukadt. A taxi vezetője ismerte az SVD missziókat, és azt mondta, mikor kiszálltam: „Magának csak féljegy, mert a misszionáriusok nagyon sok jót tesznek, s nem várnak hálára. Ök jó emberek.“ A velem utazó tanító büszke volt ránk, s bizonyította az igazát. Szeretnénk megköszönni mindazt az érdeklődést, amellyel irántunk és Isten szőlőjének itteni részében kifejtett munkánk iránt viseltetnek. Minden jótevőnket családjukkal együtt imánkba foglaljuk. Káró Magdolna S. Sp. S. (Szentlélek szolgálója) P. O. B. 30, Lartebiokorshie Accra/Ghana, Afrika + Itt-ott egy negyedszázada annak, hogy Grácban megszereztem az osztrák tanári diplomát és történelemből doktoráltam. Utána Bischofshofenban tanítottam a gimnáziumunkban. 1968-ban kértem az elöljárókat, miután harminc évig neveléssel és tanítással foglalkoztam, szeretnék még a pasztorációban, tehát missziós munkával foglalkozni. Kérésemet, ha nehezen is, de teljesítették. Mivel is foglalkozom? Egyik fő munkám lelkigyakorlatok adása. 1975-ben 76 nap csak lelkigyakorlatokat adtam a legkülönbözőbb hallgatóságnak: nővéreknek, papoknak, nőknek, férfiaknak, vegyesnek, ifjúságnak. Tapasztalatból mondhatom: a lelkigyakorlatvezető nemcsak ad másoknak, hanem kap is nagyon sokat. Ami rám különösen mély benyomást tett: ma is van számos világi, aki mély lelkiéletet ól és tudatos áldozatot hoz a jóért. Munkám sokszor azáltal szaporodik, hogy egyik elmondja a másiknak. Az egyik városban lelkigyakorlatot adtam nővéreknek. A végén meglátogatott egy másik rend tartományfőnöknője, és kért, tartsak náluk is négyszer nyolc napos kurzust, mert úgy értesült, hogy a nővérek igen meg voltak elégedve előadásaimmal. További munkám: a környékbeli papságnak tartok rekollekciókat. Az ádventi és böjti időben a férfiak, nők és ifjúság részére szintén vannak ilyen rekollekció-féle napok 2-3 előadással. Ezek Stájerország keleti részében általában igen jól látogatottak. Volt sokszor több mint 80 férfi és 160 nöhallgatóm is. Vasár- és ünnepnap állandóan a közelebbi vagy távolabbi helységekben tevékenykedem. Még megemlítem: tanárkodásomnak köszönöm, hogy sikerült a német nyelvet jól elsajátítanom. Nem dicsekvésből mondom, de nem egy osztrák társam féltékenykedett már, hogy ez a magyar . . . 84 Schrek Mihály St. Seven n A-8280 Fürstenfeld
