Szolgálat 29. (1976)
Eszmék és események - Eszmélődés egy szerény feleletről: Nem tudjuk (Örsy László)
„A fenti neveknek puszta felsorolása — mondotta a Szentatya dec.22-én a bíborosi kollégiumhoz intézett beszédéten — felidézi előttünk ezeknek a püspököknek, szerzetalapítóknak, ezeknek a misszionáriusoknak, a szeretet e hőseinek nem közönséges életét . . . Példájuk, amely annyira különféle élményeket tükröz, de amelynek közös nevezője az Isten és a testvérek iránti szeretet, azt mondja nekünk, hogy az Egyház él, főleg azért, mert az életszentség átitatja tagjait. Igazi és megélt életszentség ez, amelyet ugyanazok a nehézségek tesznek próbára, mint amiket manapság mi is ismerünk. Ez az életszentség azt mutatja tehát, hogy az életszentség lehetséges, hogy élő valóság, hogy jelen van a legújabb nemzedék férfi és női keresztényeiben, és megvan (nem lehet felőle kétségünk) a mai és a holnapi nemzedék keresztényeiben is.“ Nagy Ferenc ESZMÉLODÉS EGY SZERÉNY FELELETRŐL: NEM TUDJUK Isten igéje hasonló a mustármaghoz. Az égből való jó ember egyszerűen elvetette. Azóta folyvást növekedett, kivirágzott, és százszoros gyümölcsöt hozott. Szabatosabban kifejezve: Isten nekünk adta az Ország titkait, hogy megértsük, és ez a megértési folyamat végighúzódik a keresztény történelmen. Az Úr az igazságot mondta tanítványainak, de nem vezette be őket a teljes igazságba. Ezt majd Szentlelke teszi meg. Isten igéje csodás módon belépett történelmünk határai közé. Ott van, és nem mehet veszendőbe. Állandó megléte Isten hűségének jele népe iránt. Azért van köztünk, hogy növekedjék és terjedjen. Életereje a Lélek jele. Vagy hogy ismét szabatosabban szóljunk: nekünk kell fokozatosan az Ige végtelen mérete felé fejlődnünk. Isten igéjének élő és terjeszkedő jellege, illetőleg élő és terjeszkedő ismerete bennünk: ez a magyarázata annak a paradoxonnak, hogy ismerjük az igazságot, és mégsem ismerjük. Mind a kettő igaz egyszerre. Ismerjük. Az írásban szól hozzánk az Ige. Fölszentelt püspökök zsinatokon magyarázzák. Az egyház imája az egész földkerekségen elevenen tartja. Bizalommal mondhatjuk: tudjuk. Hisszük. És mégis sokat nem ismerünk az igazságból. Mindannyian, Isten egéss népe: hivők, püspökök, pápák, kutatjuk, hogyan érthetnénk meg jobban Isten titkait. A végeredmény nem lehet az igazság tagadása, azonban az Úr nem biztosított arról, hogy a folyamat minden lépése sikeres lesz. Csakugyan tudjuk a történelemből, hogy a keresés során gyakran előfordultak tájékozatlan korszakok, kétségek és hozzávetőleges állítások, míg végre az Egyház a végső ítéletig jutott. Isten népe a teljes igazság felé vezető útján emberi korlátozásoknak van alávetve. 73
