Szolgálat 29. (1976)

Az egyház szava - Newman gondolataiból

köze a valláshoz. Nem mernek semmit, nem kockáztatnak semmit, nem vetnek latba semmit, nem hagynak el semmit Krisztus igéjében bízva ... A kereskedőnek, a vállalkozónak be kell vetnie valamit, hogy nyerjen. Mindenütt áll a mondás: Aki mer, az nyer . . . Csak üdvözítőjük szavára nem mernek nagyot a keresztények, mert nem hisznek igazán. A hit ugyanis lényege szerint magába zárja a kockázatot. Jézus kérdésére: „Ki tudjátok inni a kelyhet, amelyet én fogok inni?“ — Jakab és János apostol így felelt: .Ki tudjuk.“ Nem tudták, mi vár még rájuk az Úr követésében, de készen voltak mindenre, a legnehezebbre is . . . Nem utolsó sorban ebben áll a hit fön- sége és odaadása.

(Dogma és dogmafejlődés:) A hitvallások és dogmák élete az az eszme, amelynek a kifejezésére valók, ez az egyedüli lényeges bennük. Csak azért van rájuk szükség, mert az emberi gondolkodás csupán darabokra szedve tud ehhez az eszméhez hozzáférni, egységében és teljességében nem tud vele mit kezdeni, csak úgy, ha különböző oldalaira és viszonylataira bontja, így a katolikus dogmák végtére is csupán szimbólumai egy isteni ténynek. Nemcsak hogy nem ezek a szóbeli megfogalmazások irányítják a tényt, de ezer ilyen megfogalmazás sem merítené ki, nem hatolna a mélyére.

— Ha a kereszténység egyetemes vallás, ha nemcsak egyszerűen egy földrajzi helynek vagy korszaknak felel meg, hanem minden időnek és minden helynek, akkor nem lehet másképp, mint hogy mindig más és más a körülvevő világhoz való viszonya és az eljárása, — azaz fejlődik.

(Isten és ember:) Isten néz téged, bárki vagy, úgy, ahogy vagy, személyesen. Neveden szólít, lát és megért, olyannak, amilyennek teremtett. Tudja, mi él benned, ismeri minden legsajátabb személyes érzésedet és gondolatodat, adottságaidat és vágyaidat, erődet és gyöngeségedet; lát örömöd és szomorúságod napján, együttérez minden reményeddel és viszontagságoddal, osztozik aggodalmaidban és emlékeidben, bontakozó és hanyatló napjaidban; átölel és karjában hord, fölvesz és leültet, olvas vonásaidból, akár nevetésbe, akár sírásba hajlanak, akár egészségtől duzzadnak, akár betegségben hervadoznak; gyöngéden tekint kezedre és lábadra, figyel hangodra, szíved dobogására, még leheletedre is. Nem szereted magad jobban, mint ő szeret téged, nem riadhatsz vissza jobban a szenvedéstől, mint amennyire ő szenved, hogy viselned kell; és ha mégis rád szakad, akkor mintha magad mérted volna magadra, ha van benned üdvösségre vivő bölcsesség.

(Egyház:) A katolikus Egyház nem engedi meg, hogy bármilyen — anyagi vagy anyagfölötti — kép, dogmatikus szimbólum, rítus, szentség, szent, sót akár maga a Szent Szűz is a lélek és Teremtője közé álljon. Mindenben szemtől szembe állítja az embert Istenével, „solus cum solo“. Egyedül ő teremt; egyedül ő váltott meg; félelmetes szeme láttára halunk meg; látása a mi örök boldogságunk.

5

65