Szolgálat 29. (1976)
Az egyház szava - Az imádság (A holland püspökök körlevele)
A közös imádságnak meg kell adni a maga helyét; a rendszerességet közös megbeszéléssel kell biztosítani. A keresztény családban valaha megvolt a rendszeres imának a maga helye. Ez ma sokfelé eltűnt. Mégis jó volna, ha újból helyet biztosítanánk a közös, imádságos pillanatoknak. Hallgatás Az ima nemcsak beszélgetés. Imádkozni annyit is jelent, mint elcsendesedni; megpróbálni az Isten útját egyengetni. Kísérlet ez, hogy bensőleg kiüresítsük önmagunkat, és így ledöntsük Isten teremtő belépésének akadályait. A szavak ugyanis válaszfalat alkothatnak. „Valaki nagy összeszedettséggel törekedett jobban imádkozni. Amikor igazán bensőleg imádkozott, valami csodálatos történt vele. Minél bensőségesebb lett imája, annál kevesebb lett a mondanivalója. Végül egészen elnémult. Sőt ami a hallgatásnál is jobban ellenkezik a beszéddel: hallóvá lett. Ha addig azt hitte, az ima beszélgetés, most megtanulta, hogy az ima nemcsak elhallgatás, de odahallgatás is. Igen, így van: az imádkozás nem azt jelenti, hogy magunkat halljuk beszélni, hanem hogy elnémulunk, kitartunk a csendben, és várunk, amíg meghalljuk az Istent." (Kierkegaard.) Az ima tehát türelmes, figyelmes várakozást jelentene? Ha az ilyen ima mindig nehéz feladat volt, a mai körülmények között egészen különösen nehéz. Hisz mi állandóan tevékenykedünk. A csend, az üresség titkos félelemmel tölt el. Pedig az ima nemcsak azt jelenti, hogy beszélünk, énekelünk vagy elmélkedünk, hanem távlatokat nyit, elnyugtat, befogadóvá tesz. A mai életforma a figyelő odahallgatást igen megnehezíti. A zene, a zaj kéretlenül is árad mindenfelől, és inkább tompítja, mint élesíti érzékenységünket. Ezért egyesek a templomban, vagy más kisebb, zárt helyiségben tudatosan gyakorolják az elcsöndesedést. A közbenjárás A legismertebb imádságok egyike a kérő imádság, a könyörgés. Az Ószövetségben a másokért való könyörgés kiválasztott emberek feladata volt. Jézus eljövetele óta azonban mindnyájunk feladata (Ef 6,18). Az Exodus elbeszéli, hogy három öreg imája dönti el a győzelmet (Kiv 17). Jézus meggyógyítja a bénát, mert látja barátai hitét. Jakab apostol azt ajánlja, hogy imádkozzunk a betegekért. Mi keresztények hisszük, hogy egymásért helyettesként léphetünk fel. Épp ezen a ponton éri állandóan fokozódó támadás egyszerű természetességünket. Nem mintha attól félnénk, hogy a kérés, a könyörgés veszélyeztetné a tevékenység intenzitását. Mert senki sem tud hitelesen imádkozni sem másokért, sem egy igazságosabb társadalmi rendszerért, ha önmaga nem feszül neki kitartóan és következetesen azoknak a szándékoknak, amelyekért imádkozik. és mégis él a kérdés: vajon meghallgatásra találnak-e könyörgéseink? Mindnyájan fordultunk már bizonyos meghatározott kéréssel az Úrhoz. Tudjuk is, hogy imáink nem mindig abban a formában' találnak meghallga62
