Szolgálat 29. (1976)

Tanulmányok - Nagy Kázmér: Az időszerű Newman

szentelődésünk forrásává, hogy ez legyen az első közösség, amely Krisztushoz vezet és vele mindennap szorosabban egyesít! Ez azonban csak akkor lehetséges, ha családi közösségünkben Krisztus közösségének, az Egyháznak szelleme uralkodik, ha otthonunk „családegyházat" alkot, vagy legalábbis ennek megvalósítására törekszik, amint már Szent Ágoston figyelmeztette a szülőket híres felszólításában: „Legyetek az én képviselőim családotokban!"

Nagy Kázmér

AZ IDŐSZERŰ NEWMAN *

Az angol közmondás szerint: „The proof of the pudding is eating", vagyis szószerint: Evés a pudding próbája. Átvitt értelemben annyit jelent ez, mint amikor magyarul ezt mondjuk: a fát a gyümölcséről lehet igazán megismerni.

Erre a közhellyé vált mondásra gondoltam, amikor nemrég Birminghamben felkerestem Newman bíboros élete második felének központját, az ottani Oratóriumot és benne Newman lakását. 4x6 méteres szoba. Fenyő- deszkával van leválasztva egy másfél méter széles rész: a hálófülkéje. Élete utolsó éveiben a házikápolnája volt. A deszkapalánkon innen, a „nagy térben" néhány alacsony könyvespolc, egy íróasztal karosszékkel és egy bőrfotel. Az asztalon félig leégett gyertya és petróleumlámpa, amellyel Gladstone miniszterelnök ajándékozta meg Newmant. Soha nem használta. Hozzászokott a gyertyafényhez. Minden úgy van, érintetlenül, ahogy a halála napján: 1890. augusztus 11-én volt. Még a faliszekrény is, benne a következő vagyontárgyakkal: két rend papi civil, 2 reverenda, 1 bíboros! díszruha, 2 bíbo- rosi kalap, 2 birétum, némi fehérnemű és az ajtóba vert szögön olcsó, ko* Életrajzi adatai dióhéjban: született 1801-ben Londonban. 1817: az oxfordi Trinity College diákja, 1822: az oxfordi Oriel College beltagja („Fellow“), 1828: az ottani egyetemi templom vikáriusa, 1832: Földközi-tengeri és római utazása, 1843: anglikán működésének utolsó éve, 1845: katolizál, 1848: megalapítja a birminghami Oratóriumot, 1854: a dublini katolikus egyetem rektora (1858-ig), 1879: bíboros, 1890-ben Birminghamben hunyt el.

A Newmannel foglalkozó óriási irodalomból a legkorszerűbb Meriol Trevor: Newman, the Pillar of the Cloud és Newman, Light in the Winter (1962). Francia- országban a Bouyer-Nédoncelle szerkesztésében megjelent Textes Newmaniens, Németországban a Becker-Artz-féle Ausgewählte Werke, Olaszországban a Ranchetti szerkesztésében indult sorozatos kiadás ismerteti Newman világát. 1955-1970 között négy nemzetközi Newman-szümpoziont rendeztek Luxemburgban, 1966-ban Oxfordban, a szentév alatt pedig Rómában, amelynek során magánkihallgatás keretében a pápa méltatta Newman „modernségét". Prófétai módon előrelátta korunkat — mondotta —, és sok probléma, amely foglalkoztatta, a II. Vatikáni Zsinatnak is tárgya volt, pl. az ökuméné, az Egyház és a nemkeresztények viszonya, a keresztények szerepe a világban, a laikusok jelentősége. Joggal beszélhetünk ma „Newman órájáéról.

45