Szolgálat 29. (1976)

Tanulmányok - Széneszi Miklós: Családegyház

közösségében egyesüljön Vele. Meg vagyunk győződve, hogy így mind Ágnes lányunk, mind pedig családunk minden tagja számára nyilvánvaló lett, hogy itt nemcsak egy „ünnepségről“ volt szó, hanem olyasvalamiről, ami a ml életünknek, s ettől kezdve már az övének is szerves része. Szerettük volna éreztetni vele, hogy mi, akik otthon egy kis családegyházat alkotunk, egy nagy közösségnek is részesei vagyunk, az általános, katolikus Egyháznak.

Naponta imádkozunk egymásért is. Föltételünk, hogy mindennap elmondunk egy Salve Reginát baráti körünk szándékaiért. Ha Krisztusból akarunk élni, vele való gyakori találkozásunknak kell segítenie egymás iránti megértésünket. Akik tudnak, hetenként egyszer vasár- és ünnepnapon kívül is részt vesznek egy szentmisén. Ez nem mindig sikerül, mivel munkaidőnk sokszor egybeesik a szentmise órájával. Hasonlóképpen nehezen tudjuk megvalósítani három éve tett elhatározásunkat: a napi elmélkedést. Bőrünkön tapasztaljuk, mennyire fontos reggel vagy napközben öt-tíz percre megállni és imádkozva végiggondolni Isten jelenlétét, tervét, szavát mindennapi életünkben. Sajnos, a fáradtság, munka, gyerekgondok és egyéb hasonlók miatt Márta sürgölődik bennünk, de Mária nem jut el az Úr lábához. Időnként egy- egy házi mise örömében is részesülünk. Püspökünk engedélyezte. Azelőtt kis bibliai elmélkedéssel kezdtük, és utána volt a szentmise. Most a szentlecke és az evangélium felolvasása után végezzük elmélkedésünket. Mindenki közli, amit a bibliai szövegek szívében felébresztettek, a miséző pap pedig összefoglalja, kiegészíti. Találkozásunk legmélyebb, legszebb percei ezek az elmélkedések. Utóbbi időben annyira „belemelegedtünk“, hogy csaknem dialógussá vált a szentmisének ez a része. Észrevettük azonban, hogy ennek megvan a veszélye: könnyen elkalandozhatunk az alapgondolattól, szétszóródhatunk. így hagyjuk, hogy ki-ki mondja el hozzászólását, s ha valakinek erre megjegyzése, kiegészíteni valója van, azt tegye meg a szentmise után. Az elmélkedés jó előkészület a hívők könyörgésére. Itt terjesztjük elő szándékainkat az egyházért, családunkért, magunkért, szeretteinkért, az egész emberiségért.

b) Az imádság mellett döntő, hogy egymást segítsük. Tudjuk, hogy senki nem lehet keresztény magányosan. Célunk, hogy kölcsönös támogatást nyújtsunk egymásnak éppen a családi élet megszentelésére. Nem mintha nem tartanánk fontosnak a keresztény hit közösségi kisugárzását is. De úgy látjuk, hogy a mai atomizált világban ez az elsődleges feladatunk. A többi ennek természetes és lehetőség szerinti túlcsordulása legyen.

Egymás támogatása otthon kezdődik. A férj és feleség között. „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz“ — mondja már a Teremtés története. De mikor lesz egy lélek? A mi útjaink sem egyformák itt. Van, aki elég göröngyös ifjúkor után kötött ki házastársa mellett, van, aki szinte mindig egyenesben járt.

Amióta ismerjük egymást, Krisztus iránti szeretetünk mintegy hőmérője szerelmünknek. Gyerekkoromban is hallottam beszélni Istenről, de csak egyetemi éveim elején — egy lelkigyakorlaton — értettem meg, hogy ő Jelen van

41