Szolgálat 29. (1976)

Tanulmányok - Németh József: Egy teljesebb emberi élet struktúrái

3.) önátadás, szeretet, lenni valakié — önátadás, szeretet, megoszthatatlan

örök egység és közösség

A szeretet a legértékesebb kincs a világon. A szeretetben leszünk érett emberek, személyiségek. A szeretetben adjuk oda magunkat egészen. A szeretetben bontakozik ki egész emberi mivoltunk. A szeretetben alkotunk maradandót életünkben. A hit átváltozik egyszer látássá, a reményből a teljességben birtoklás lesz, de a szeretet lényegében ugyanaz marad örökre.

Ha a szeretet ilyen nagy érték, ne csodálkozzunk azon, hogy veszélyeztetett, hogy a szeretetet nevelni is kell. A szerető ember egészen nyitott a másik felé és egészen oda akarja magát adni, minden ellenszolgáltatás nélkül. „Amor meus pondius meum“ — írja Ágoston. A szeretetben van az ember „súlypontja“. A szeretet bátorítás, elismerés, biztosítás, értelem, életerő, már itt a földön megélt mennyország. De van egy lényeges feltétele: a szeretett lényből, az embertársból nem szabad birtokot csinálni. A szeretet egység és egyesülés után törekszik, de nem semmisíti meg, nem rombolja le a szeretett egyén személyiségét.

Hogy magunkat egészen adhassuk, egésznek is kell maradnunk. A szeretet lényege a személyi vonatkozást tekintve az, hogy a „mi“ élménye jön benne létre. Ez azonban föltételezi, hogy az „én“ és a „te" létezik már előtte, és hogy az „én“ és „te“ nem szűnik meg a szeretetben sem. Miért maradt Jézus egyedül és miért nem nősült meg? Pontos megokolást adni lehetetlen. De nem vagyunk hamis úton, ha azt mondjuk, mindenkié akart lennni testével- lelkével, egészen át akarta magát adni. A pap, a szerzetes azért nem házasodik, mert miodazoké akar lenni, akiket a sors útjába vet, maradéktalanul át akarja adni magát hivatásának.

Krisztus szeretete megváltói szeretet. Ö nem azért szerette az embereket, mert azok jók, szolgálatkészek és nemes szívűek, hanem mivel nyomorultak, szegények és nincs aki vezesse őket. Az ilyen értelemben vett szeretetnek szolidaritás a neve. így szeretik egymást azok, akiknek ugyanaz a sors jutott osztályrészül, a „baj-társak“. Hosszú ideig lehet egymás mellett szó nélkül menetelni, — írja Saint-Exupéry; de a veszély órájában észrevesszük, hogy “váll váll mellett van; felfedezzük, hogy ugyanahhoz a közösséghez tartozunk." Mert a szeretet nem annyit jelent, mint „egymás szemébe merülni, hanem együtt ugyanabba az irányba tekinteni.“ Jézus nem jegyesünk, hanem testvérünk lett. Épp ezért a szolidaritás Jézus megváltói sze- retetében való részesedés; a földi Jézuson keresztül a Fiúra mutat. Ugyanezt a vonást viseli bennünk, ha Jézust és az embereket mint jóbarátot tekintjük (Jn 15,12-17).

Az Atyához vezet az a szeretet, amelyről Jézus főpapi imájában így szól: „az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem“ (Jn 16,27). De a Szentlélek vonásait hordja az a szeretet, melyért Jézus így imádkozik; „Egyek legyenek, mint mi" (Jn 17,12). Amikor az embertársakhoz fűző kötelék szorosabb lesz, mint a test és vér kapcsolata, akkor tudjuk' hogy a Szentlélek

36