Szolgálat 29. (1976)
Tanulmányok - Németh József: Egy teljesebb emberi élet struktúrái
világa szerint a tekintély, a nagyság, a teremtő erő a szolgálat súlyában, erejében és méltóságában keresendő. Krisztus követői kemény vitatkozásokban tanulják meg, hogy mi az igazi hatalom, erő és nagyság. Krisztus követésében a tanítványok a szolgálattal állnak vagy buknak. Ismételten hallják Krisztustól a paradox gondolatot: az igazi nagyság a kicsiségben áll. A „tapeio- phroszüné“, vagyis a „szívből, elméből és életerőnkből jövő kicsiség“ az ismertető jele Krisztus szolgáinak: Máriának (Lk 1,48) és Pál apostolnak (Csel 20,19). E miatt mondja őket nagynak minden nemzedék. Lk 12 fölvázolja a szolgálat erővonala pozitív pólusát a beteljesedésben: a megdicsőült Úr fölkötött köténnyel fogadja a beteljesedésben övéit, és folytatja a dicsőségben is földi élete munkáját, amikor kiszolgálja őket az asztalnál. Az ilyen szemlélet természetesen forradalmasítja nemcsak a szíveket, hanem a gondolkodást és a közösségi élet minden formáját: a családot, a társadalmat, az egész világtörténelmet. Hisz ha valaki egész szívével az Úrnak szolgál embertestvéreiben, annak szívében nem marad többé hely a világ istenei számára. Ezek közé az istenek közé tartoznak azok a képek is, melyeket a különféle elméletekről, nézetekről és hagyományokról festünk magunknak. De az is következik ebből a szemléletből, hogy a szolgálatban nem lehet az Istent elválasztani az embertől. Minden teremtő erőnek, tekintélynek és nagyságnak emberi vonásokat kell hordania. Minél mélyebbre megy az ember a szolgálat erővonalán, annál inkább fogja tudni és tapasztalni, hogy senkiföldjére érkezett, arra a területre, ahol a szolgálat és az engedelmesség erővonala átmegy a mindhalálig való engedelmességbe, ahogy a Filippiekhez intézett levél írja. Ezen a ponton csap át a negatív pólusból jövő erővonal a pozitív pólus erővonalába: itt kezdődik meg az a felemelkedés, mely Isten teljességében éri el majd egészen célját, minden jogos vágyát. Ezt a felemelkedést azonban csak a hit fényében látjuk meg. 2.) Megosztás, önkiüresítés, szegénység — Korlátlan birtok, hatalom, gazdagság „Ti olyan tökéletesek legyetek, mint mennyei Atyátok" — szólítja fel Jézus a hegyi beszédben hallgatóit (Mt 5,48). A birtok, hatalom és gazdagság mindig az emberi teljesség formái voltak és maradnak. Már a gyermekkorban elkezdődik az értük való küzdelem. Ha ismételten elveszünk valamit egy gyermektől, akiben épp ébredezik a birtoklás, a kisajátítás és a megtartás ösztöne, tiltakozni fog a kicsi. Talán sohasem tanulja meg az ilyen gyermek a külső dolgokhoz való helyes és rendezett viszonyt. Könnyen lesz belőle aszociális lény: nem fogja ismerni azt az örömet, amit az „enyém“ jelent, de nem tudja majd becsülni a „tiedet“ sem. Ebben áll a szegénység nagy veszélye, amely különösen akkor fenyeget, ha a szegénységből lassan 34
