Szolgálat 29. (1976)

Tanulmányok - Karl Rahner: Az Egyház együttes megvalósítása

vényes intézményei is vannak. Ezek az intézmények a katolikus részére törvényes és megszakítatlan folyamatossággal adva vannak az egyház kezdetétől a római pápában és a vele egységben élő püspökökben. Éppen manapság egyre szaporodik azoknak a keresztényeknek a száma, akik egyház nélkül akarnak keresztények lenni, vagy valamiféle „harmadik utas“, különálló vallásban akarnak élni a régi egyházak mellett. Ez azonban tartósan nem lehetséges. Egyrészt mert nem veszi figyelembe, hogy az intézményes közösség emberi szükséglet egyházi téren is. Másrészt mert szükségképpen a kereszténység lassú elsorvasztásához vezet mind az egyesekben, mind a társadalomban, hiszen a keresztény élet mindig a hit egyértelmű megvallását és Krisztus akarata szerint mindig az Úr asztalának közösségét is jelentette. Mi katolikus keresztények szerető tisztelettel nézünk mindenkire és mindenre az egyházon kívül is, akiben és ahol Jézus Lelke működik és Jézus ügye, a szabadság és szeretet ügye folytatódik a világban. De mi egyházban élő keresztények vagyunk, mert hitünkben meg vagyunk győződve róla, hogy az egyháziasság is Jézus ügyéhez tartozik, és hogy azt az ő Lelke oltja belénk.

2. A második, amit előre kell bocsátani: A helyi egyházi közösség, amelyik törvényes közösségben él az egyház egészével, maga is egyház, és nem csak adminisztratív igazgatási kerülete a nagy egyháznak, amely ezeken a helyi szerveken keresztül gondoskodik az egyesek egyéni vallási szükségleteiről és egyéni üdvösségéről. A plébánia helyi egyház. Mert itt megy végbe mindaz, amire az egyház csak való: Isten Szent Lelkének kiáradása szabadságban és szeretetben, az örök remény tanúságtétele az egész világ felé, a cselekvő szeretet tőlünk telhetőén feltétlen megvalósulása, amikor emberek találkoznak Isten szabaddá tevő szeretetében, kimondatlanul vagy szavakban is kifejezve ezt. Itt megy végbe az Úr vacsorájának megünneplése, amelyben halála és feltámadása jelenvalóvá válik, és történelmileg foghatóan bizonyítja, hogy Isten saját magát ajándékozza nekünk dicsőségében, mint üdvösségünket. Minden egyéb az egyházban: pápa és püspökök, klérus és jog, szervezet és minden hozzávaló csak eszközei annak a célnak, aminek a helyi egyházban kell megvalósulnia és a világ nyilvánossága előtt megjelennie: Istennek és a mi életünknek Benne, szabadságban, megbocsátásban, szeretetben. A plébánia: egyház.

3. De ezzel már adva van a harmadik is: Az egyház mi vagyunk. Mi mindnyájan alkotjuk az egyházat, és nemcsak lelki gondozottjai vagyunk a hivatalos egyháznak. Nekünk kell az egyházat képezni, az egyházat élni, azt az egyházat, amely mindenki csodálatos testvérisége Jézussal és az ő Lelkében. Ebből következik, hogy a keresztény még csak igényt sem támaszthat olyan egyházra, amelyik külső szervezetként áll vele szemben, hanem tudatában kell lennie saját boldogító és felelősségteljes megbízatásának: hogy neki kell egyháznak lennie a többiekkel. Bírálni szabad és kell az egyházat. De minden kritizálónak először önmagát kell megvizsgálnia, eleget tett-e szeretetben, együttdolgozásban, mások elviseléséiben, türelemben saját felelősségének:

16