Szolgálat 29. (1976)
Halottaink - Horváth Kálmán (Várszegi Asztrik OSB)
élménye elkíséri a sírig. Káplánévei után Alcsút, Cece, Székesfehérvár s utoljára Vál plébánosi működésének állomásai, önmagát nem kímélve dolgozott, élete a munka hevében égett el. .Szentelésének 34. évfordulóján paptestvéreivel akart találkozni, de indulásakor isteni Mestere szólította magához“ — olvassuk gyászjelentésén. Június 27-én szeretett plébániatemplomában ravatalozták fel, s a koncelebrált szentmise után innen kísérték utolsó útjára a váli temetőbe megyéspüspöke, paptestvérei, hívei, rokonai és barátai Halálával gazdag és boldog papi élet zárult le, és sok megkezdett munka, a jövő tervei várnak folytatásra, megvalósulásra. Boldog volt élete, mert őszintén, igaz emberként élt, és mindennek tudott örülni. Isten csodálatos szeretete mosolygott rá a váli völgy ezer szépségéből, hívei és barátai arcáról, néprajzi gyűjteménye kopott tárgyairól, Mackó pulija hűséges szeméből. Ismerjünk meg még néhány mozaikelemet ebből a gazdag életből! Élő kapcsolata volt egykori szerzetestanáraival. Atyai jóbarátság fűzte össze nemrég elhunyt osztálytársával és barátjával, Bajtay Orossal (f 1965), akinek oltalmába ajánlotta a bencés rendbe lépő kisöccsét, e sorok íróját. A megélt hit embere, a szüntelenül tervező, külsőleg-belsőleg építő pap típusa volt. A cecei freskók, a fehérvári Prohászka emléktemplom újjáépítése, a váli templom és plébánia restaurálása, valamint a váll középkori templom romjainak kiásása csak külső jelei munkásságának. Lelkipásztori tevékenysége utolsó állomáshelyén bontakozott ki a legteljesebben. Felfedezve és felhasználva a helyi adottságokat, hatalmas energiával dolgozott. Híveinek szerető és bölcs pásztora, a zsinat utáni keresztény élet apostola, ugyanakkor a hagyományok megmentője és ápolója volt. Cikkeket írt a Műemlékvédelem c. lapba templomáról vagy egy éppen restaurált képről. Otthona a keresztény humanizmus háza volt, ahol mindenki Jól érezhette magát, megtalálta a szellem és a lélek táplálékát, megtapasztalta a házigazda szíves vendégszeretetét. Közösséget teremteni tudó, nagyvonalú, derűs egyéniség volt, élete az örök Főpap iránti hálából forrásozott, ahogy ezt végrendeletében saját maga írja: .Meg akartam köszönni a Mindenható Istennek a legnagyobb kegyelmet, hogy sok nehézségem ellenére is pap lehettem. Egyetlen vágyam, ambícióm ez volt életemben ...“ Várszegi Asztrik OSB 104
