Szolgálat 29. (1976)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: A dolgos ember imája

gáláiéban. Mert csak Krisztusnak, az emberek barátjának a szemlélése tud hozzászoktatni bennünket ahhoz, hogy úgy nézzünk másokra, mint ö, azaz örökkévalóságuk távlatában. Csak az imához szokott szem tudja észrevenni az igazi embert, az igazán emberit. Csak az örök hazát szemlélő ember tudja úgy építemi a földi várost, hogy az emberi maradjon. Ha az építők tekintete nem szegeződik az örök városra, a város itt a földön lakhatatlanná válik.

De ha egyszer minden keresztény tevékenység imából, Istennel való találkozásból és együttlétből kell, hogy forrásozzék, akkor a szemlélődő ima, Isten megismerése szeretetben nem kevesek kiváltsága, hanem minden keresztény osztályrésze, kötelessége. Minden ember magában hordozza a szemlélődő dimenziót, amit nem tagadhat le, ha teljes ember akar maradni. Amint a keresztségben minden ember részesül Krisztus papi méltóságában és apostoli megbízatást kap, úgy megkapja Isten szerető megismerésének, imában való befogadásának képességét is. Minden keresztény felelős tehát azért, hogy az Isten-szemlélés e magjából új élet serkenjen, s az gazdag gyümölcsöt hozó, terebélyes fává nőjön.

3 A kettős hivatás feszültséget okoz

A fentiekből kitűnik: mint keresztényeknek, közös hivatásunk, hogy egyszerre legyünk imádságos és munkás emberek. Nem hagyhatjuk el a kettős hivatás egyik elemét sem anélkül, hogy a keresztény élet lényegén csorba ne essék s így meg ne szűnjék keresztény lenni. Szemlélődő és aktív életforma között csak annyiban lehet különbség, hogy a hangsúly az egyikben kettős hivatásunknak inkább az egyik, a másikban a másik elemére helyeződik. Mert a keresztény sem nem remete, hogy elzárva magát a világtól, emberektől, minden földi gondtól, az Istennel való egyesülés mennyei örömeit elővételezze, sem nem aktivista, hogy minden idejét, energiáját, egész életét az emberek életkörülményei megjavításába ölje. Két vágynak kell lobogni szívünkben, kettős elkötelezettség kell, hogy bélyegét életünkre üsse.

Ez annyit jelent, hogy a krisztusi embernek, aki komolyan veszi hivatását, az élete állandó paradoxon jegyében telik. Mert mi is a feladata egy kereszténynek? Louis Evely a kérdésre litániaszerű felsorolással válaszol:

Feladatunk

„szemlélődévé válni kinn a világban:

imádkozni minden ember nevében, de osztozni életviszonyaikban is;

szenvedélyesen hűnek maradni mind Istenhez, mind a világhoz:

arra törekedni, hogy minél többet belevigyünk Istenből a világba, a világból Istenbe:

küldve lenni Istentől az emberek közé, és visszafutni Hozzá a megváltás és szeretet utáni éhségünktől űzve:

nem elégedni meg azzal, hogy csak imát adjunk, amikor az emberek kenyérre éheznek, de azzal sem, hogy csak kenyeret nyújtsunk, amikor imára van szükségük: .»

9