Szolgálat 28. (1975)
Halottaink - Nagy János vecsési plébános (Lotz Antal)
tudta. Talán éppen akkor mutatkozott meg igazán lelki nagysága. Nem vonult félre, nem játszotta a megsértettet, hanem a világ legtermészetesebb gesztusával folytatta buzgó munkáját plébániáján, és ajánlotta fel együttműködését az új apostoli adminisztrátornak (Dr. Schoiswohl). Nagy Mária-tisztelő volt. 39 éven keresztül vezetett plébániákat máriás zarándok- helyeken. A rózsafüzért sokat imádkozta és lelkesen propagálta. Mint Mária, ő is Isten eszközének tekintette magát. Nem uralkodni, de szolgálni akart. Biztosan meghallotta már közben Mesterének szavát: „Menj be urad örömébe!" Dr. Rácz Imre NAGY JÁNOS VECSÉSI PLÉBÁNOS (1907— 1974) Középiskolai tanulmányait a pesti piaristáknál, a teológiát a bécsi Pázmáneum növendékeként végezte. Zimányi Gyula, volt hittanára ajánlására fiatal hitoktató kora óta tevékeny részt vett a Hittanárok egyesületében, és a váci egyházmegyében végigjárt különböző beosztásaiból értékes tapasztalatokat rögzített a „Katolikus Nevelés" c. lapban. Plébános először Szolnokon, majd Soroksáron, végül Vecsés-Újtelepen volt. Soroksári plébánoskodása idején — 11 évvel a II. Vatikáni Zsinat előtt, és Magyar- országon másodiknak a bencés Szabina-kápolna után — szembemiséző oltárt épített a templom mellékkápolnájában. A gyerekeknek ott volt mindig a diákmise. Ezzel sikeresen alapozta meg a családiasságot, összetartást, ami az eucharisztikus nevelésnek annyira lényege. Furcsa élmény volt ott misézni, amikor a tíz éven aluli kisgyermekek szinte belenéztek a kehelybe. A mini-méretű kápolnához alacsony oltár, kis fehér gyóntatószék és egy színes tábla tartozott. Az utóbbin — az evangélium témájának megfelelően — változtatni lehetett a rajzokat. Lombfűrészből készült kis alakok voltak hozzá vagy beléje illeszthetők. Tehát nemcsak karácsonykor volt betlehem, hanem egész éven át. A katekézist végző pap fölemelhette, megmutathatta az evangélium szereplőit, és előadhatta beszédüket is. Nagy János papi lelkületét az élet többször is próbára tette. Váratlan fizikai vagy lelki csapásokkal minden keresztény, s főleg a pap találkozik az életben. Nála talán a legnagyobb 1956.január 12-én történt. Akkor volt az utolsó eddigi budapesti földrengés, amely főleg a pesti oldal déli részein okozott súlyos károkat. A soroksári templom is két helyen bedőlt, a vakolat lehullott, a villany kialudt, a reggeli mise közben sötét porfellegben úszott a templom. Az oltárra rádőltek a vázák és szobrok, sebesültek jajgatása hallatszott. Ugyanígy tönkrement a plébánia is, főleg az emelet, ahol a plébános szobái voltak. Hoay még ugyanazon év húsvétjára mindezt sikerült rendbehoznia, az már imádsá- gos lelkületének és bizonyos patriarkális vonzóerejének csodája volt. A „patriarkális" szót nála több értelemben is használhatjuk. Már a családi életben szépen összetartotta testvéreit és azok gyermekeit. Azt is észrevette, hogy a húszezres lélekszámúvá duzzadt hajdani falucskának, majd Pestbe olvadt külvárosnak ellátására két káplánjával is kevesen vannak. Pesten egyetemi tanulmányokat folytató fiatalabb papoknak adott támogatást, többször kosztot és szállást is, azok pedig készséggel jártak hozzá kisegíteni, főleg ünnepeken és első pénteken. S patriarkális volt olyan értelemben is, hogy lelki-családi központként éltette a világ sok pontjára szétszóródott volt híveinek templomát. A hajdan németajkú falucska sok régi lakója más országokban hunyt el, — ezeknek nekrológját mindig kifüggesztette. Másfelé jómódban élő volt hívei pedig átsegítették az egyházközséget a váratlan anyagi nehézségeken, mint az említett földrengés is volt. A rokoni látogatásra érkezők például 2, 5 vagy néha 10 kilós festékes dobozokat hoztak szülőföldjük templomának. Hasonló epizódokat lehetne felsorolni előző és következő állomáshelyeiről is. Az Isten házáért való buzgóság fölemésztette. > Lotz Antal 95
