Szolgálat 28. (1975)
Eszmék és események - Levelesládánkból
— Egyszerű nővér vagyok, de mégis a Szentleiket, a végtelen Szeretetet különösen szeretem. Még a rózsafűzérimámban is, mikor odaérek: „Ki nekünk a Szentlel- ket elküldötte“, külön kérem: „Ó Szentlélek, töltsd be életemet a Te fényeddel, világosságoddal és szereteteddel", és nagyon sokszor érzem a jóságát. — A Szentlélekről olvasni és magamba szívni a róla mondottakat nekem nagy öröm. Nagyon szeretem a Szentlelket. Számomra nem az elfelejtett Isten. Naponta többször is szoktam Hozzá imádkozni. — örülök, hogy a Lélekről is végre szó esik. Nem mert ez ma talán „divat", de azért, mert egyházunk életében jobban figyelni kéne szavára, hisz Ő az egyedüli irányítónk. — A karizmatikusok engem is érdekelnek. Még nem látszik, hogy az erjedő must mire forrja ki magát. Jó lenne ez, vagy jó volna, a nehézség csak az, hogy az arsi plébános kapott karizmatikus kegyelmeket az égtől; de mennyit szenvedett értük! Úgy látszik, a jó Isten a természetfeletti kegyelmeket a szenvedés valutájáért adja. Igaz, Szent Pálnak is előlegezett az Úr Jézus karizmatikus kegyelmeket, és utólag hajtotta be rajta az árát. („Majd én megmutatom, mennyit fog szenvedni az én nevemért.“) Az is igaz, hogy akinek az Úristen karizmát ad, annak aztán nem számít annak az ára. Adja a jó Isten, hogy most is így legyen. + Jánosi Beáta írása a női hivatás szentírási szempontjairól azért téves, mert szerintem nem ismeri a mai exegézist. így azután kinyilatkoztatásként tekinti azt, ami a korabeli patriarchális társadalmi felfogás érvényesülése. Itt is érvényes az alapelv: a Szentírás csak hittani igazságok könyve, és szociológiai kérdésekben ugyanúgy nem illetékes, mint geofizikai, geológiai stb.témákban. „Az asszony engedelmeskedjék" ma csak úgy igaz, ha hozzátesszük, hogy „a férj is engedelmeskedjék feleségének". Szent Pál vagy a Kr.e.5.sz.-i Genezis-író nem akart kinyilatkoztatni semmit a modern partnerházasságrói, társadalmi modellről. Ök a hittani igazságokat úgy hirdették, hogy alapul vették koruk családmodelljét, anélkül, hogy helyeselték, vagy elvetették volna. Ám a patriarchális és a mai partnerházasság is egyaránt csak akkor keresztény, ha az életté váltott modellben áldozatos szeretet, önátadás érvényesül (Krisztus és az egyház). Jó lenne valamiképp megvitatni ezt a lapban, mert J.B. cikke főleg fiataloknak riasztó. + Tegnap a Szent István bazilikában, a Szentatyáért mondott szentmisén behunytam a szememet, és a Szent Péterben éreztem magam. Egy kicsit mindig ott vagyok. — Mielőtt Rómába mentem volna, volt bennem valami mély vágy: hozni onnan valamit, hathatós eszközt, amit másoknak is tovább adhatok. Amikor megkaptam a Szentatya levelét, amelynek végén ez áll: „. . . il Vicario di Cristo imparte a Lei e a tutte le persone ehe Le sono care, l'Apostolica Benedizione" — ebben véltem megkapni, amire vágytam. Jól becsomagolva öt éven át mindig magamnál hordtam, és mindig megújuló örömmel és hittel kívánom az áldást azokra, akikkel találkozom, ahová megyek; fogadja el, áldja meg a jó Isten szorgalmas népünk sok-sok munkáját, fáradozását, örömét, és ne engedje lelkét sem elveszni, Hátha ezzel is hozzájárulunk ahhoz a várva várt kiengesztelődéshez, amelyre mindenki vágyik. Valahogy most úgy érzem, hogy minden idegszálunkkal figyelnünk kell, mivel, hogyan szolgálhatjuk legjobban a Szentév célkitűzéseit. PAPI JUBILEUMOK Acélmise Dr. Beöthy József pápai prelátus, nagyprépost júl.14-én a veszprémi székesegyházban mutatta be acélmiséjét. Kádár László megyéspüspök méltatta 82
