Szolgálat 28. (1975)
Eszmék és események - Hidacska
rendben, és hogy adjon továbbra is erőt, egészséget a ránk bízott munkához, és hogy még dolgozhatnék az Egyházért és a szegény emberiség javára. A munka többször igen sok nehézséggel és fáradsággal jár, mert már a központ igen nehezen működik, már kezd nagyon öregedni, lejár az idővel minden lehetőség. 47. évemet töltöm ezen meleg éghajlat alatt, amely minden energiát elvesz. De hála legyen a Jó Istennek, még a bátorság megvan, csak erő legyen. Arról pedig majd fog gondoskodni, aki erre a dologra hívott meg bennünket, hiszen Öérette, az Ö Egyházáért és a szegényekért dolgozunk. Mária Györgyike f.m.m. Bhatti Road 242 Ravalpindi, Pakistan Néha bebizonyosodik, hogy nem hiába prédikál az ember. így jártam én is a napokban. Felkeresett egyik hívem, aki már nyugdíjas, s arra kért, hogy juttassak el egy bizonyos összeget a világ éhezői számára. Valamelyik vasárnapon ugyanis a szeretet parancsának tárgyalásával kapcsolatosan szót kellett ejtenem arról, hogy nálunk mennyire nem becsülik meg a kenyérdarabkákat; amikkel más országokban éhhaláltól menthetnénk meg gyermekeket és öregeket, azt itt szemétbe dobják! S néhány FAO adattal érzékeltettem a világ éhezőinek sorsát. Kértem, hogy ki hogyan tud, segítsen! Ha mással nem, a kenyér tiszteletével és megbecsülésével. így célt ért ennél a kedves testvérünknél felhívásom. Ha csak egy csepp is ez a segítség, de sok kicsi sokra megy; s ha sokan csak ennyi kevéssel segítenének is, mennyi szenvedőn segíthetnénk! + Azt hiszem a 24. számban olvastam a magyar missziós nővérek nehéz gondjairól. Illene nekünk is „néhány csöppet önteni a tengerbe“. Hiszen mi is sokszor és sokat kapunk, gratis. Még a templomban is gyűjtöttünk hivatalosan Vietnamnak, Bangladesh- nek. Ezek a jó nővérek, amikor az irgalmasság cselekedeteit gyakorolják, százaknak, ezreknek próbálnak emberi életet teremteni. Kiderül a levelükből, hogy férfiakat megszégyenítő erőkifejtéseket végeznek, közben maguk is elégnek Isten ügyéért, mint a gyertya az oltáron. „HIDACSKA“ Pálinkás István testvéremnek én is küldenék 10 sacrumot, és megkérnélek ezek továbbítására. Pista ui. iskolatársam volt, három helyre együtt sodort az élet, nem is akárhogyan. Ennyit röviden, és ebből érthető, mennyire együtt vagyok vele lélekben. Egy évig padszomszédom is volt. Most is közel vagyunk egymáshoz. De megemlíteném a mellette levő cikket Áron püspök atyáról, akivel a közelmúltban volt szerencsém kezet szorítani Gyulafehérvárott. Vagy a megemlékezések közt tallózva KIi- vényi prépost urat, aki több, mint húsz évig működött szülőfalumban. Itt mondotta aranymiséjét, én egy év múlva első misémet. Megemlíteném, hogy ebből a faluból van egy működő misszionárius, ugyancsak a cikkben szereplő Kaufmann F. közelében, a Fülöp-szigeteken, Bynmaley-ben, Bel lér Lajos SVD, vele együtt működik egy másik magyar, Werner József is. Külön öröm volt a lengyel Albert testvér élete, hisz a nyáron oda készülök. — A legutóbbi számban olvastam Pálinkás István missziós atya levelét. Jól ismertem őt még Budapest krisztinavárosi káplán korában. (Akkor mint ministráns ebben a templomban ministráltam.) Ha lehetséges, 5 miseintenció stipendiumát küldje el részére Afrikába. • — Megdöbbenve olvastam Zsámár Jenő atya haláláról. De milyen jól esett a beszámoló alatt Maron József nevét olvasni. Néhai, nagyon becsült és szeretett gim78
