Szolgálat 28. (1975)

Eszmék és események - Példabeszéd a magvetőről (Lorenz Jaeger)

vetése éppen az ökuméné terén. Itt se zavarja meg tekintetünket a korcs és hibás növekedés, ne vegye el bátorságunkat és örömünket! Bízzunk Isten erejében! Hallgassunk Isten szavára! Ragaszkodjunk isten parancsához! Minél inkább ezt tesszük, annál inkább növekszik az egység a világban és a világ ért.

Ezzel Isten vetésének mezeje teljes kiterjedésében szemünk elé tárul. Mindig abban a veszélyben fo rgünk, hogy túl kicsinyesen gondolkodunk, templomtorony- vagy éppen sekrestyepolitikát űzünk. Az Evangélium jobbra tanít. Egy a mostanival rokon példabeszédben Máténál ez áll: „A szántóföld a világ!“ (13,38) Isten magva nem a meghitt otthon virágcserepének szól, nem lis a bekerített veteményeskertnek, hanem az egész emberiségnek. Az az emberiség, amely gyakran megközelíthetetlennek, idegennek, félelmetesnek tűnik számunkra, éppen ez Isten szavának tulajdonképpeni címzettje, éppen ez Isten uralmának igazi területe. — „Hát akkor ugyancsak rosszul állhat Isten uralma!" — mondhatná, aki a mai világban körülnéz. Hisz nem uralkodik-e mindenütt anyagelvűsóg és ateizmus? — Ki vonná kétségbe? Ki nem szenvedne tőle, akinek gondolkodása nyitott és szíve éber? És mégis áll, hogy mindennek ellenére Isten vetése növekszik az egész világon. Itt sem hiányoznak reményt keltő jelek. — Hányán fáradoznak ma szenvedélyesen igazságosságért mindenkinek! Ne feledjük: az igazságosság Isten egyik lényeges tulajdonsága, és az ő országa az igazságosság birodalma Támogassuk az igazságosságért vívott küzdelmet, ahol csak tudjuk!

Hányán fedezik fel ma újonnan, mi a szabadság! Tudom, egyes keresztények ezt gyanakodva nézik és rossz következményektől félnek. Mindnyájan tudjuk, mii minden helytelen történhetik és történik Is a szabadság leple alatt. De azt is tudnunk kell, hogy a szabadság a bibliai üzenet egyik ősti eleme. Pál mondja: „Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság“ (2Kor 3,17). Bizonyára ugyanúgy áll: „Ahol igazi szabadság van, ott az Úr Lelke működik." örüljünk, hogy az ő vetése mindenütt nő.

És még egy: Nem a mi nemzedékünk kitüntetése-e, hogy első ízben jut tapasztalatai látóhatárába az egyetlen emberiség egésze? — Hány, különösen fiatal embert vág fejbe egészen újfajta módon az, ami az úgynevezett harmadik világban történik az emberekkel! Ne gyanakodjunk rögtön arra, hogy itt a távollevők iránti szeretet lép a közellevők szeretetének a helyébe, örüljünk, hogy végre a felebaráti szeretet egész kiterjedése kezd tudatossá válni. Ez egyáltalán nem magától értetődő. — Milyen törékenynek tűnhetett a testvéri szeretetről szóló üzenet az antik világ emberének! Milyen világtól idegenül hat még ma is sokakra! És most megmutatkozik, hány embert mozgat meg, hogyan tör elő olyan helyeken, ahol a legkevésbé gondolná az ember. Sokan, akik nem ismerik Krisztust, kapcsolatban állnak vele a szeretetben és a szeretet által. Sokakat, akik mit sem tudnak Isten uralmáról szóló üzenetéről, valójában ő hajt, ő hordoz. Tegyük meg, ami rajtunk áll, hogy összefogjunk velük és megmutassuk nekik a helyes utat afelé, aki egyedüli „élete és békéje" a világnak (vö. Róm 8,6; Ef 2,14kk).

74