Szolgálat 28. (1975)

Az egyház szava - Egyházatyák az aszkézisről

EGYHÁZATYÁK AZ ASZKÉZISRÓL

Három idézetünk átfogja az Egyház ó-, közép- és újkorát, a tárggyal kapcsolatos elvi magatartás és gyakorlati megvalósítás igen széles skáláját.

Aranyszájú Szent János szövege (amelyet nemrég dr. Miskolczy Kálmán küldött be saját fordításában) az első századok egyszerű józanságát, nemes pátoszát, friss elszántságát tükrözi. Nemcsak képeit veszi a Szentírásból, hanem a gondolatfűzés is teljesen bibliai. A buzdító lelkipásztor püspök egészen egy sorban áll híveivel.

Balduinus nyolc századdal későbbi elmélkedése már az egyéni elmélyedés útját járja. A bensőség, az isteni dolgok „ízlelése“ a cél. Az aszkézis a halál és a szeretet ellentétének és összefonódásának mesteri játékában lép elénk: nem gyakorlataiban, hanem érzelmi, misztikus alapjaiban. Az elmélkedő még folyvást a Biblia világában élve gondolkodik, de ezek a bibliai szövegek már inkább ostinatói az egyéni átélés bonyolult szimfóniájának.

Újabb nyolc század múlva a mi Frohászkánk már a modern idők felfogását, hangvételét tárja elénk. Ö is misztikus a javából, de Istennel való kapcsolata csupa dinamika. „Erő és érzékenység“ nagyszerű egyensúlya ez az elgondolás és szöveg. Krisztus alakja mintegy kilépett a Bibliából, és emberi, lélektani közvetlenséggel áll előttünk az egészséges aszkézis példaképeként.

Aranyszájú Szent János (344-407): Oktatás az újonnan kereszteseknek.

Tudnunk kell, hogy Isten kegyelme után minden rajtunk áll, azaz tulajdon buzgóságunk folyománya. Legyünk ezért hálásak Isten ajándékaiért, melyekben ezideig részesültünk, hogy így további, esetleg még nagyobb kegyelmeket nyerhessünk. Buzdítalak tehát titeket, akik ma a keresztség szentségét fölvettétek, hogy ezt a nagy isteni ajándékot gondosan őrizzétek. Óvjátok meg minden szennytől azt a ragyogó lelki köntöst, amelybe Krisztus által öltöztetek. ö műveli bennetek azt a mélyreható átalakulást, amelyet elvár tőletek.

Mi, akik már korábban elnyertük ezt a nagy kegyelmet, ugyanerre vagyunk kötelezve, s ha buzgóságunk lelohadt volna, a ti ünnepetek minket is sürget, hogy a kegyelmet magunkban felszítsuk.

Ami testünk szépségét illeti: ha öregség, betegség vagy egyéb ok lerontotta, nem hozható már többé vissza. Ez a természet törvénye: „elhervad a fű, virága lehull“. Más törvény áll azonban a lélekre nézve. A bűnök által beszennyezett, elcsúfított lélek hamar visszanyerheti előbbi szépségét, ha elégséges bizonyítékát adja az őszinte bűnbánatnak és a vezeklési vágynak.

Mindezt önmagam és azok vigasztalására mondom, akik már korábban részesültünk a keresztség szentségében. Nektek azonban, Krisztus újonnan avatott katonáinak, ezt üzenem: őrizzétek meg keresztségi ruhátok makulátlan tisztaságát! Vigyázzatok, legyetek éberek, gondoljatok gyakran lelketek szépségére, ne tűrjetek el semmi foltot rajta. Ez sokkal boldogítóbb állapot, mint ha később könnyek és mellverés által törlitek le a szennyet, amely bemocskolta lelketeket.

Arra is figyelmeztetni akarlak titeket, hogy mások lanyhasága vagy bukása ne gyöngítse, hanem inkább szilárdítsa erős elhatározásokat: Szent elővigyázatosság lesz irányítója életeteknek!

62