Szolgálat 28. (1975)
Az egyház szava - VI. Pál apostoli buzdítása a keresztény örömről (Nagy F.)
AZ EGYHÁZ SZAVA VI. PÁL APOSTOLI BUZDÍTÁSA A KERESZTÉNY OROMRÓL „örvendjetek az Úrban, mert ő közel van mindazokhoz, akik őszinte szívvel segítségül hívják.“ Ezzel a mondattal kezdődik VI. Pál pápa 1975. május 9-én, tehát a szentévnek szinte félidejében kelt, „Gaudete in Domino“ kezdetű apostoli buzdítása, amely, előkészületül a pünkösd ünnepére, a keresztény örömről, a Szentlélek öröméről szól. „Mi magunk, írja a bevezetőben a Szentatya, a kiengesztelődés szolgálatát számos ellentmondás és nehézség között gyakoroljuk; de ezt a szolgálatot a Szentlélek öröme éleszti és kíséri bennünk ... Szeretetből fakadó igény az, hogy felszólítsunk benneteket: osztozzatok velünk ebben a túláradó örömben, amely a Szentlélek adománya.“ Ez az írás meglehetősen elüt a nagy körlevelek hagyományos műfajától. Az isteni örömöt megéneklő himnusznak mondhatnánk, amelynek kifejezett célja az, hogy az egész világban és főleg az Egyházban visszhangot keltsen, hogy az öröm eláradjon az emberi szívekben. Itt kell keresnünk a dokumentum lelkipásztori eredetét: Krisztus helytartójának abban a szükségérzetében, hogy az egész világot felszólítsa az örömre. Szorosan idekapcsolódik a dokumentum lélektani eredete: annak megállapítása, hogy a mai ember életét áthatja a szomorúság, pedig az ember szíve és az ember világa sok tiszta öröm lehetőségét rejti magában. A pápai buzdítás teológiai eredetét pedig a bizonyosság adja: annak bizonyossága, hogy Isten belső öröme megnyilatkozott az emberben. A körlevél hét fejezetből áll. 1. Minden ember szívében ott él az öröm igénye. Az embert örömmel tölti el a világ felfedezése, megértése, birtokba vétele; még inkább a többiekkel való találkozás és közösség: leginkább pedig Istennek mint a legfőbb és változhatatlan jónak megismerése és szeretése. Ez az öröm részesedés Isten örömében; de mindig tökéletlen, törékeny, veszélyeztetett. Az örömben rejlő paradoxon korunkban különösen elevenbe vág. A technológiai társadalom megsokszorozta az élvezés lehetőségeit, de nem sikerült örömről gondoskodnia. Talán nincs több szenvedés, mint a múltban volt; de a tömegiközlési eszközök a szenvedések és a boldogság megtapasztalásának egyaránt planétám méreteket adnak. Ez a helyzet nem akadályozhat meg abban, hogy örömről beszéljünk, örömet reméljünk. Kortársainknak éppen a szorongások kellős közepén van szükségük arra, hogy megismerjék az örömet. Azt a segítséget, amelyre a szenvedők rászorulnak, a pápa három osztályba sorolja. Első feladat: az embereknek összefogva azon kell fáradozniok, hogy a nélkülözőknek biztosítsák a minimális jólétet, biztonságot, igazságosságot. 51
