Szolgálat 28. (1975)

Aszkézis?

zott személyiség sokszor akadálya az apostoli küldetésnek, mint Sántha Máté jelzi. Pedig a helyesen felfogott aszkézis nem gát, hanem hajtóerő.

Nincs életformálás eszmény, minta nélkül. Franz Löwenstein és Békési István tanulmányai ilyen modelleket állítanak elénk. Az első megkapó melegséggel ecseteli az örök keresztény ideál, Jézus néhány vonását. Ezt a Krisztust érdemes követni, mindenen keresztül! Matt Talbot, az alkoholistából lett szent hősi harca pedig egy korunkbeli példaképet mutat be. A szenvedélyre irányuló dinamizmusból az Isten-és emberszeretet forrása lesz.

Weissmahr Béla elmélkedésében — mindenben megtalálni Istent, még a szenvedésben, a keresztben is — az aszkézis már nem „gyakorlat1'. Az Istenbe merülő ember törekvése lett. Meg akarja tisztítani magát mindattól az önzéstől, ami evvel a végtelen szeretettel összeegyeztethetetlen. Egyre alkalmasabb eszközzé akar válni Krisztus kezében, hogy megváltásának kevésbé méltatlan szolgája lehessen testvérei között. Rájön, hogy nincs szeretet aszkézis nélkül. A szeretetet „gyakorlativá", „aszketikussá" kell tennünk, ha nem akarjuk, hogy csak üresen kongjon, mint a zengő érc és pengő cimbalom.

Több mint 25 évvel ezelőtt egy megbeszélésen az aszkézis volt a téma. Az előadás után valaki erősen támadta az aszketikus gyakorlatokat: Lehet-e komolyan gyakorolni valamit, amiről nem tudom, mi köze lesz az igazi életemhez? Szabad-e lemondani arról, ami szép, jó, megengedett, hogy ezzel nagyobb lelki „erőre" tegyek szert? Hát izom ez, amit edzeni kell? — Éreztük, hogy a hozzászólónak sokban igaza van. A szokásos aszketikus gyakorlatok nem egyszer fonákok. És mégis: a keresztény élet, sőt az általános jellemnevelés sem megy aszkézis nélkül. Végül is az egyik megkérdezte barátunkat: Nem olyannak látszik-e a jó atléta verseny előtti tréningje, mintha össze-vissza ugrándozna, futkározna? Pedig készül, nem akar merev izmokkal nekiindulni. Nem lehetne-e azt mondani, hogy az aszkézis a lelkiélet tréningje és bemelegítője? — Ezt igen, — felelte a kérdezett. — Sőt az lenne az igazi, amit a kezdő síelő csinál: azonnal próbál lendülni, kicsiben ugyan, de komolyan. Ehhez a tréninghez, a céltudatos aszkézisnek ehhez a lendületéhez kívánunk olvasóinknak is sok örömet és sikert.

4