Szolgálat 28. (1975)
Tanulmányok - Békési István: Matt Talbot hősi harca
Az ivás után idővel a dohányzást is abbahagyta. Pedig ez talán még nehezebben ment. Annyira hiányzott a pipája, hogy egy fehér kavicsot szopogatott, mikor nagyon erőt vett rajta a dohány utáni vágy. Minden Talbot-fiú örökölte apjuk indulatos természetét. Mattnak sem sikerült mindig erőt vennie rajta. De szokásává tette, hogy amikor észrevette hibáját, visszament az illetőhöz, és térderi állva kért bocsánatot. A megtérése utáni években kabátja hajtókájába két gombostűt tűzött keresztbe. Azelőtt ittas állapotban gyakran káromkodott: az egyszerű ötletnek az volt a rendeltetése, hogy a Keresztrefeszítettre emlékeztesse, és így megóvja Isten nevének hiába vételétől. 1890 májusában P. Cullen egy felhívást tett közzé „A Szent Szív Hírnöké“- ben: nagylelkű férfiakat és nőket keresett, akik hajlandók életre szóló absztinenciát ígérni, hogy engeszteljék Istent a mértéktelenséggel elkövetett bűnökért, és felajánlásukkal hozzájáruljanak az iszákosok megtéréséhez. Matt azonnal meglátta, mennyivel magasabbrendűek ezek az indítékok az ő eddigi ígéreténél, és lelkesen csatlakozott. Nevét ott találjuk a lista 113. helyén. így lett a kocsmázó mihasznából engesztelő, másokért aggódó, hősi lélek. A derék munkás Matt, csakúgy, mint nagyhangú és nagyivó édesapja, nem volt munkakerülő, naplopó típus. Az apró termetű ember erősebbeket megszégyenítő erőfeszítésekre volt képes. Ügyes keze volt, és ha famunkához jutott, nehéz volt vele lépést tartani. Miikor építésnél téglát vagy maltert hordott — akkor még a vállukon cipelték a terhet a munkások —, a teher nagyságában és a szapora igyekezetben is példaadó volt. Mikor a fatelepen kátrányozta a deszkákat vagy fatörzseket, este igen gondosan távolított el minden foltot a ruhájáról, cipőjéről, hogy a templomba tisztán, rendesen mehessen. Most már megbecsülte a fizetését. Már apja élete végén, mikor az már nem dolgozhatott, komolyan segítette édesanyját. A lehető legkevesebből élt: a többit hazaadta. Később magához vette anyját, aki nála töltötte élete utolsó tizenkét évét. Nem volt kirívó, orralógató aszkéta munkástársai között. Igaz, nem avatkozott bele az akkor is nagy lánggal lobogó ír nemzeti küzdelmekbe, nem politizált. Nemcsak kocsmába nem járt a régi cimborákkal; a népszerű sportversenyeket, nagy futballcsatákat sem látta. De érdeklődött társai öröme, szórakozása iránt. Megjegyezte, kinek melyik csapat a kedvence, kik ott a sztárok, és hétfőn reggel megkérdezte: hogy szerepelt a csapata, ki lőtte a gólokat... Könyvei közt nemcsak vallásos tartalmú írások voltak. Érdeklődött a munkáskérdés iránt, és a nagy XIII. Leó enciklikája (Rerum Novarum) mellett megvoltak neki a kor felvilágosító, népszerűsítő füzetei is, éppúgy, mint Hilaire Belloc művei. Első lelkiatyja, P. Walsh éveken át dolgozott Detroitban, és így jól ismerte a munkásmozgalmakat. Tőle kapta az utasításokat, ő adott 47
