Szolgálat 28. (1975)

Tanulmányok - Franz Löwenstein: Krisztus megismerése az evangéliumokból

hanem lelki betegségét és nyomorát is látja? Elő kell bújnia odújából és bevallania az Úr előtt a történteket. Ekkor föléje hajol, és jóságosán mondja: „Vigasztalódj leányom, hited segített rajtad.“ És most már egészen egészséges, és boldogan megy útjára. Az Úr pedig tovább siet Jairus lányát föltámasztani.

Krisztus és a bűnösök. Az Isten fia azért jött erre a világra, hogy megváltsa a bűnösöket, ezért szíve tele van különös előszeretettel a bűnösök iránt, akik Istent keresik és vissza szeretnének térni hozzá.

Jerikóban elterjedt a híre, hogy a nagy názáreti csodatévő jön. Az utcák feketéllenek az eléje siető tömegtől. Utolsónak jön Zakeus, a fővámos. Szeretné az Urat látni, de kisnövésű, így csak az előtte lévők hátát látja. Elfelejtkezik hivatalos méltóságáról, és fölmászik a legközelebbi fára, ahonnan jól lát. Láthatja, amint az Úr közeledik, mindig közelebb és közelebb jön, míg a fa alá nem ér. És itt megáll Krisztus, felnéz rá és megszólítja: „Zakeus, gyere le gyorsan, ma nálad kell maradnom ebédre.“ Zakeus majd lepottyan a fáról örömében. Haza, haza a feleségéhez, és lakomát gyorsan! Ártatlanságában egész kompániáját meghívja, a vámosokat.

Egyszer elgondolkoztam, miféle társadalmi helyzetük lehetett tulajdonképpen ezeknek a vámosoknak. Eszembe jutott valami hasonló az utolsó évtizedekből: az „amilányok“, az amerikai katonák szeretői, az erkölcsi züllöttségnek és a nemzeti méltóság nélküliségnek ez a keveréke. Csak el kell képzelni, hogy például püspökünk a városban tett látogatásakor meghívatná magát vendégségbe ezekhez a lányokhoz, hogy megértsük, mennyire fölháborodtak a farizeusok, mikor meglátták az Urat a vámosok körében enni a terraszon. „Bűnösökkel eszik!“ De Krisztus igen keményen leépíti ezeket az urakat. „Nem az egészségeseket jöttem meggyógyítani, hanem a betegeket. Hiszen ti egészségesek vagytok, és nincs rám szükségetek!" És mikor Zakeus föláll, hogy egy kis köszöntőt mondjon, és megígéri, hogy vagyona felét a szegényeknek adja, akit pedig becsapott, azt négyszeresen kárpótolja, micsoda örömmel fogadja ezt az Úr! Azt mondja: „Ábrahám, Izsák és Jákob fiait ki fogják dobni az Isten országából, de a vámosok és utcalányok helyet találnak benne.“ Ez még nekünk is majdnem túl sok.

És most lássuk ennek az ellenképét. Egyszer a farizeusok is meghívják. Eleget akarnak tenni társadalmi kötelezettségüknek, de ugyanakkor éreztetni is akarják vele, hogyan gondolkodnak róla, hideg, távolságot tartó magatartásukkal, népük szép vendéglátási hagyományainak elhanyagolásával. így aztán igen merev lesz ez az ebéd. És akkor valami kínos dolog történik. Egyszer csak félrevonja valaki az ajtófüggönyt, és egy asszony áll az ajtóban. Szép asszony, de milyen zavarodott pillantással kutatja végig a termet, ahol a férfiak az asztal körül fekszenek, míg megtalálja az Urat. Akkor odarohan, térdre veti magát előtte, és elborítja a lábát csókjaival, könnyeivel, kibomlott hajával. Ruhája redőiből alabástrom edényt húz elő, és teltöri. És a termet betölti a megfizethetetlen nárdus remek illata. Csend lesz a teremben, az

28