Szolgálat 28. (1975)
Tanulmányok - Franz Löwenstein: Krisztus megismerése az evangéliumokból
velési szempontból a leglényegesebb, hogy a lemondás, az áldozat, az aszkézis gyakorlata mindig legyen indokolt a belső élményvilágban. Ebben az esetben nem nyomja el a személyiség kialakulását, hanem segíti a cél elérését az önnevelésben, a krisztusi élet kialakításában és a papi szolgálatra való felkészülésben. Franz Löwenstein KRISZTUS MEGISMERÉSE AZ EVANGÉLIUMOKBÓL Aki egyszer megértette, hogy életében a legfontosabb ember Krisztus, és fölfogta, hogy hitének középpontja Krisztust szeretni, az megdöbbenve fogja észrevenni, milyen kevéssé ismeri Urát. És ha körülnéz, hogyan ismerhetné meg, akkor azokhoz az emberekhez fog fordulni, akik ismerték és forrón szerették őt, és ismeretük és szeretetük arra késztette őket, hogy ősi dokumentumokban leírják, amit keresztény testvéreiknek el akartak mondani Krisztusról. Meglehet azonban, hogy már gyakran nyúltunk az evangéliumokhoz, és mégsem sikerült igazán eljutnunk arra a Krisztusdsmeretre, ami a szív ismerete. Ennek talán az az oka, hogy nem megfelelő módon kérdeztük az evangéliumokat. Egy példa saját tapasztalatomból világosabbá teheti ezt az utat. Apám egyik testvére feleségül vett egy özvegyet, akinek két kicsi gyereke volt az első házasságából. A gyerekek sohasem ismerték édesapjukat. Mikor unokahúgom tizenöt éves lett, avval a kérdéssel lepte meg anyját, nem kaphatna-e egy fényképet karácsonyra az igazi apjáról. Természetesen megkapta. Aztán tovább ostromolta az anyját, hogy nincsenek-e levelei az első férjétől, és hogy nem olvashatná-e el azokat. Forró szívvel, mohón nyelte magába őket. És nem engedné-e meg az anyja, hogy felkeresse apja barátait, és kérdezősködjék apja felől. Mindnyájan meg voltunk kissé döbbenve, milyen szenvedélyesen próbálja ez a gyerek meghódítani magának annak az embernek a képét, aki olyan jelentős, olyan nagy volt az ő életében, és akinek a képe eddig, elsikkadt a számára. I g y kellene az újszövetséget olvasnunk és kérdeznünk, és akkor fel fog tárulni előttünk. Szándékom az, hogy elmondjak nektek valamit abból, amit én találtam az evangéliumokban, nem azért, hogy átvegyétek valaki másnak a Krisztus-képét, hanem utat mutatni és felbátorítani, hogy ti is megkeressétek a magatok útját, és saját képet alkossatok az Úrról. Kezdjük el annak az elbeszélésével, ahogyan a tanítványok először találkoztak Krisztussal. Szt. János 1. fejezetében találjuk ezt meg. Elmondja, hogy a Keresztelő fellépése hatalmas népmegmozdulást idézett elő, hogy sokan jöttek Galileából a Jordánhoz, és hogy közülük egy csoport 20
