Szolgálat 28. (1975)
Halottaink - Aki a Titanic elsüllyedésekor megmenekült (Galamb I.)
akkori Csanádi püspök. Rövid ideig Kisiratoson, majd 10 évig Makón volt segédlelkész. Alig tíz éves kétegyházi és dombegyházi plébánossága után 1933-ban szülőfalujába került plébánosnak. Előbb kerületi esperes, majd marosontúli főesperes lett. Otthon aggodalommal nézte a régi kis templomot, s mindjárt megszületett benne a gondolat, hogy a tízezer lelket számláló egyházközségnek újat épít. Bámulatos szervező készségével el is érte, hogy a budapesti eucharisztikus világkongresszus évében már állt az új, székesegyháznak is beillő barokk templom. 1939-ben konszekrálta Glatt- felder Gyula püspök. Ekkor lett a plébánosból c. battonyai prépost. Ereje teljében még színházteremmel és mozival felszerelt kultúrházat is épített. További terveit a háború állította le. Szervező készsége megmutatkozott buzgó lelkipásztori munkájában is. Volt idő, amikor az első pénteki áldozok száma felülhaladta az ezret. Fiatal munkatársainak jóságos főnöke, nevelője és atyja volt. Mindig ő volt az első a munkában. Nem küldte, hanem hívta őket: „Tisztelendő urak, jöjjenek és csináljuk!" 1952-ben Kevermesen lett plébános. Ott is élt benne a tettvágy, és legfőbb gondja volt a lelkipásztori munka mellett a templom és plébániaépület karbantartása. Csak 83 éves korában ment nyugdíjba, amikor már végleg elgyengült. Az elmúlt évben még megünnepelte a ritka jubileumot, vasmiséjét. Nyugdíjas korában is tanított: példamutatóan készült a halálra. A Gondviselés mindvégig megőrizte szellemi frisseségét. Rövid betegség után szenderült el az Úrban. Mindig szeretettel vették körül paptársai és hívei, ami temetésén is megnyilvánult. Főpásztorának, dr. Udvardy József megyéspüspöknek vezetésével — a nyári szabadságolások ellenére — paptársainak koszorúja vette körül koporsóját, a gyászoló hívek pedig megtöltötték a hatalmas templomot. A püspök koncelebrált szentmisét mondott, és a temetést is maga végezte. Holttestét az általa épített templom kriptájában helyezték el. Róla is áll a mondás: „Te saxa loquuntur". Volt munkatársa AKI A TITANIC ELSÜLLYEDÉSEKOR MEGMENEKÜLT „Közelebb, közelebb, Uram, hozzád" — énekelték paptársai Horváth Dénes temetésén, mert egy régi, igaz emlék fűzi élettörténetét a Titanic hajó katasztrófájához, amelyen a süllyedő utasok ezt énekelték. A gyászjelentésben csak ez áll: Horváth Dénes róm.kát.ny.tábori alezredes-esperes, középiskolai tanár, nyugd. áldozópap, életének 83. évében, 1975.ápr.3-án,hosszú szenvedés után, a betegek szentségével megerősítve, az örök hazába költözött. Dini bácsi a székesfehérvári nyugdíjas papi otthonban élte le utolsó éveit. így becéztük, mert olyan kedves, barátságos volt mindenkihez. Mindig érdeklődéssel hallgattuk régi élményeit, de legmeghatóbb volt, amikor diákköri élményét mondta el a Titanic elsüllyedéséről: „Pontosan húsz éves voltam, egyetemista diák. Állami ösztöndíjamból kaptam egy hajójegyet 1912-ben, hogy Amerikába utazzam tanulmányútra. Cirbusz Géza egyetemi tanár is velem volt. Gondolhatjátok, mekkora öröm ért, mikor megtudtuk, hogy a Titanic hajóra kapunk jegyet. Ez a luxushajó ekkor indult el első útjára. Minden létező kényelemtől és szépségtől tündöklött. Április volt, gyönyörű szép tavaszi, napos idő, amikor hajónk a vidám utasokkal elindult. Azt mondták, 2224-en vannak rajta. A hajón zenebona, tánc, vigalom. Mi is belekapcsolódtunk az esti és éjszakai mulatozásba. Egyszer csak a mulatozás tetőfokán, késő éjjel, valami sivító hangot hallunk. Vészjelzés! A hajó egy jéghegynek ütközött, és váratlan gyorsasággal süllyedni kezd . . . Ma is magam előtt látom a síró, zokogó, jajveszékelő tömeget. Majd előállt a hajó lelkésze: .Emberek, mentsétek meg lelketeket!’ Az utasok ég felé emelték kezüket, bűnbánatot tartottak. Hallottam a pap feloldozó imáját. Utána megnyugodtam. Megbékélve vártam a véget, a halált. 99
