Szolgálat 27. (1975)
Hitter József: Bibliás szentolvasó az élő Egyházért
szén azért fáradunk és küzdünk, mert bízunk az élő Istenben, aki minden embernek, elsősorban a hívőnek üdvözítője. Ezt tanítsd teljes határozottsággal. Senki le ne becsüljön ifjú korod miatt, de légy is a hívek példaképe beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben és tisztaságban. Amíg odajutok, legyen gondod a felolvasásra, a buzdításra és a tanításra. Ne hanyagold el magadban a kegyelmet . . . ügyelj magadra és a tanításra. Légy állhatatos benne. Ha megteszed, magadat is, hallgatóidat is üdvösségre segíted“ (lTim 4,8b-16). Az ifjú Jézus csodálatba ejti a tanítókat és írástudókat. Tanításra biztatja fiatal testvérét és lelki fiát Pál. Kérem Jézust, hogy a püspökök tanítása csodálatot keltsen a világban, megsejtse bennük az emberiség az Istent — ne az embert nézze, aki lehet fiatal vagy éppen öreg, gyarló —, és felujjongjon. Fáradjanak, küzdjenek, bízzanak Isten szava erejében. Én meg legyek alázatos és állhatatos a tanulásban, hitem alaposabb megismerésében, így Jézus nagyobb szeretetére jutok, — hogy ilyen „tanuló tanítók“ legyenek a püspökök is. Ének: Hol vagy, én szerelmes . . . 1-3. SZVU 146. II. FÁJDALMAS OLVASÓ: A PAPOKÉRT Bevezetés (a Hiszekegy előtt): „ő (Krisztus) némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, amíg mindnyájan el nem jutunk a hitben és Isten Fia megismerésében az egységre, és meglett emberré nem leszünk, elérve a krisztusi teljességet. Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor. Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal . . . így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben“ (Ef 4,11-16). — A magunk hitének megvallásával és élesztésével az a célunk, hogy a papok hite és küldetésükbe vetett bizalma életerős legyen, összeforrassza őket Krisztussal. (A Miatyánk előtt:) „Éljetek úgy, mint a világosság fiai. A világosság gyümölcse csupa jóság, igazságosság és egyenesség. Azt keressétek, ami kedves az űr szemében . . . Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek: ne ostobán, hanem bölcsen. Használjátok ki az időt, mert rossz napok járnak. Ne legyetek értetlenek, hanem értsétek meg az ür akaratát . . . Adjatok hálát mindig mindenért Urunk Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának“ (Ef 5,9-10.15-16.20). Csak azok tudják az emberek értelmét és akaratát Krisztusnak meg- hódoltatni, akiknek tulajdon értelmük és akaratuk is meghódolt, emlékezetük pedig telve a megváltás misztériumaival. Így életük is, nemcsak a szavuk, feltárja és kézzelfoghatóan meggyőzővé teszi Krisztus misztériumát (SC 2). Persze ez mindannyiunk kötelessége is! Talán az Egyháznak erre a rendjére áll leginkább: „ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele" (lKor 12,26): a legnagyobb, legtöbbet vitatott problémát az Egyházban a papság jelenti ma. Az ő személyük a találkozási pont Isten és a világ között. Egészen sajátos lelkiségi problémák, gondok, bukások is adódnak ebből. A Zsinat is 85
